Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak, A jó palócok (elemzés)

A jó palócok

A palócok világát Mikszáth gyermekkorából ismeri, így sokkal otthonosabban mozog ebben a világban, mint a tót atyafiakéban. Ezek az emberek mintha kicsit közelebb állnának a szívéhez. A táj, ahol élnek, az író szülőföldje, így nagyon jól ismeri a táj lakóit. Könnyen beleéli magát a helyükbe: ismeri és érti paraszti gondolkodásmódjukat, sajátos értékrendjüket, babonáikat, hiedelmeiket.

A történetek helyszíne változó, pl. Palócföld, Nógrád megye falvai: Bodok, Bágy, Gózon, Csoltó, Majornok. Ezek fiktív falvak, egymással szomszédos kis helységek. A táj lankásabb, szelídebb: a palócok nem annyira hegyi emberek, mint a tótok, így aztán beszédesebbek is és ritkább, hogy a falusi közvélemény valakit félreismer.

Hangneme: változatos (tragikus, szentimentális).

Stílusa, előadásmódja: A 15 kis novella kitűnően megkomponált, visszafogott, rendkívül tömör alkotás. A Tót atyafiakban ráérősen, kedélyesen mesélgető Mikszáth itt szűkszavú, nem részletezi az eseményeket, kihagyásos előadásmóddal, balladás sejtetéssel és tömörséggel dolgozik.

Gyakran kilép a mindentudó mesélő szerepéből, és csak annyit közöl, amennyit a szereplők is tudnak. Például a Péri lányok szép hajáról című novellában az olvasó is csak annyit tud meg Péri Judit szégyenéről, amennyit nővére, Kati észrevesz.

Az elbeszélésmód nyomatékosan személyes, ezért az olvasónak az a benyomása támad, hogy a narrátor közelről ismeri azt a világot, amelyről tudósít.

Sőt, nemcsak otthonosan mozog benne, hanem az olvasóról is hasonló jártasságot feltételez: nem mutatja be nekünk a szereplőket, helyszíneket, tárgyakat. Úgy tesz, mintha az olvasó is a közösség tagja volna, és mindent tudna, amit ott tudni lehet.

Feltételezi például, hogy tudjuk, ki Csillom Pál vagy Péri János, és ismerősek vagyunk Csoltón és Bodokon. Ez az eljárás az élőbeszédben előadott történetekre jellemző általában, ahol a mesemondó és a hallgatóság ugyanahhoz a közösséghez tartozik. Mivel hallgatói ugyanabban a hagyományban élnek benne, a mesélőnek nem kell semmit elmagyaráznia.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!