Paul Verlaine: Őszi chanson, Holdfény, Költészettan

A cím műfajmegjelölés, amely egyúttal a mű témájára is utal.

Az Őszi chanson 3 szerkezeti egységből áll.

Az 1. egység (1. versszak) a vers alaphelyzete, az ősz megjelenítése megszemélyesítéssel. Ehhez kapcsolódik két jelentéselem, egy időre utaló (monoton, ismétlődő) és egy érzelmi (bú, fájdalom).

Megjegyzendő azonban, hogy ez csak a magyar fordításra igaz, minthogy az eredeti francia szövegben a vers az ősznek kiszolgáltatott lírai én képével indít, kb. „Az ősz hegedűinek hosszú sóhajtásai (vagy zokogásai) monoton vágyódással (vagy vágyakozással) sebzik meg szívemet.”

A magyar változatban a nyitó strófa egyhangú rímei és a mély magánhangzók sokasága, a ritmus lüktetése a vers tartalmától, a szavak jelentésétől független zenei élményt nyújt az olvasónak, s felkelti benne azt a busongó érzést, amely a vers tartalmi lényege is.

A 2. egység (2. versszak) a versbe belehelyezett lírai ént jeleníti meg, aki az első strófában megjelenő tájjal párhuzamosan jellemzi magát és a múltat szemlélő tevékenységét („jajong, busong… konokon és fájón.” – „S én csüggeteg, halvány beteg, … csak sírok…”).

Ebben a versszakban is eltérés van az eredeti francia szöveg és a magyar fordítás között. Az eredeti már ebben a strófában megelőlegezi a halál képét: „Fuldokolva és sápadtan, ha üt az óra, a régi napokra emlékezem és sírok.”

A 3. egység (3. versszak) megfogalmazza az eddigi állapotból való kitörés vágyát. A felkiáltás helyzete miatt úgy tűnik, a lírai én a múltba révedés („elém a sok tűnt kéj kél”) következtében dönt az elmúlás mellett („hullni már / Eresszél”).

Az eredeti francia szöveg nem tartalmaz felkiáltást, viszont a lírai én itt a magyar lírai énnél aktívabban válaszol az ősznek arra az „elhívására”, amely az 1. versszakban jelenik meg: „És elmegyek a rossz szélbe, mely elvisz erre, arra, akárcsak az avart.”

Az Őszi chanson verseléséről elmondható, hogy Verlaine teljesen egyedi versformát alkotott: két háromütemű 11-es sort feloszt belső rímekkel, így áll össze egy strófa (4-4-3-4-4-3). A rímképlet: aabccb.