Az Itt van az ősz, itt van ujra verselése szimultán: mind az ütemhangsúlyos, mind az időmértékes (trochaikus) ritmus lejtésével egybevág. Rímei félrímek (x a x a).
A vers szerkezetileg 3 egységből áll.
Az 1. egység (1-3. versszak) életképszerű, a dal műfaj jellegzetességeit mutatja.
● Az 1. versszak állandósult közbeszédszólamokból épül fel, Petőfi az őszhöz való vonzódásáról ír.
● A 2. strófa egy külső leírás, jelenetezés, melyben a költő az ősz valóságos képét festi meg, és amelyben a vers beszélője a táj középpontjába kerül.
● A 3. versszak egyfajta általános szemlélődésbe vált át az egyedi helyzetből és személyes monológból, és itt jelenik meg a megújító álom motívuma, amely kulcsfogalma, központi képzete a versnek.
A 2. egység (4-6. versszak) egy lírai meditáció.
● A 4. versszak ismétlései megerősítik a lírai énnek azt a felismerését, hogy az ősz nem a halál, csak az álom, az újjászületés jelképe.
● Az 5. versszakban megjelenő bensőséges kép, amelyben a fák levetkőznek, lehullajtják leveleiket, mert elalvásra készülnek, és majd tavasszal fognak felöltözni, rejtetten erotikus képzeteket kelt: nem is lehet pontosan tudni, hogy a kedvesről vagy a természetről van szó. Petőfi tehát összemossa a természet és a szerelem képeit.
● A 6. versszakban becéző gyengédséggel szólal meg.
A 3. egység (7-9. versszak) az általánosból visszakapcsol az egyedibe, személyesbe. Felzeng a költő altató dala és a kedves is megjelenik a versben.
● A 7. versszakban a költő finom, légies altató dala álomba ringatja a szendergő természetet.
● A 8-9. versszakban az eddig csak sejtetett női alak, Júlia valóságosan is megjelenik. A költő figyelmezteti őt, hogy legyen tisztelettel az alvó természet iránt, és legyen figyelmes, ne ébressze fel. Így aztán a költő és kedvese suttogva beszélgetnek és halkan váltanak csókot, nehogy felébresszék álmából a szendergő természetet.
Így lényegében a vers a nagy szerelmes versek hangulatával zárul, ugyanakkor felerősödik a természet (ős)anyai elvének sugalmazása is.
A vers nem szerelmes vers, hanem a létezés örömének a dala: az ősz ezúttal nem a halál szimbóluma, hanem a megújuló életé. Hiszen a termékenység, az utódok születése, az új élet születése által az élet újra és újra győzelmet arat a halál felett.
Az Itt van az ősz, itt van ujra valószínűleg hattyúdalnak készült a költő szándéka szerint. Nem ez Petőfi utolsó verse, de abban a tudatban írta meg 1848 végén, hogy talán ez lesz az utolsó, hiszen a frontra készült katonaszolgálatra, csatlakozni kívánt Bem seregéhez (1849 januárjában jelentkezett a tábornoknál).
