A Töredék szerkezetileg 3 egységre osztható fel.
Az 1. egység (1-3. versszak) a lírai ént körülvevő világot ábrázolja. Minden nézőpontból pontos, részletes bemutatást ad, precíz, hiteles leltárt készít arról a korról, ahol felcserélték az erényt és a bűnt, az igazságot és a hazugságot, a jogot és a jogtalanságot.
Itt minden érték visszájára fordult:
- gyilkosság élvezetből: „kéjjel ölt”
- bűnözők dicsőítése: „a rabló volt a hős”, „besúgni érdem volt”
- hazugságok: „balhitekben hitt”
- szólásszabadság elvesztése: „ki szót emelt, az bújhatott”
- az igazság nem kimondható
E kor a legrondább, legférgesebb indulatokat szabadítja fel, az embertelenség és az iszonyat világa ez. A költőből valósággal kirobban az indulat, még a metaforikus képeket is mellőzi, csak tényeket közöl.
A 2. egység (4. versszak) a következtetés: nem érdemes ilyen világban élni. Az asszony akkor boldog, ha nem szül szenvedésre gyereket. Az élő irigyli a holtat.
A 3. egység (5. versszak) csattanószerű befejezés. A költő szavaival már nem képes az iszonyatokat kifejezni, eszközei szegényesek az elaljasodott kor borzalmainak jellemzésére, ezért a bibliai Ézsaiásra hagyja ezt a feladatot (ószövetségi próféta, aki átkot szórt az emberiségre), ő mondhat csak méltó átkot.
A Töredék jellegzetességei:
- végig múlt időben szól a vers (úgy van megírva, mintha már lezárult volna a jellemzett korszak is és a beszélő élete is, aki a halála után mondaná mindezt)
- hiányzik belőle az ellenpont, a békés élet bukolikus idillje
