A romantika kora, általános jellemzői, irodalma és művészete (ismertető írás)

A romantikus dráma és epika jellemzői

• cselekménybonyolítás

A romantika szerzői kedvelték a különleges élethelyzeteket és a váratlan, meghökkentő fordulatokat a történetszövésben, tehát mindent elkövettek, hogy a történet izgalmas, kalandos legyen.

• jellemábrázolás

A jellemábrázolásban szerették az erőteljes kontrasztot: csupa vagy jó vagy gonosz szereplőket alkottak, és ezeknek a tulajdonságait a végsőkig felnagyították, eltúlozták.

A jellemkontraszt létrehozásának másik módja az volt, hogy egyazon szereplő jellemén belül vannak ellentétes tulajdonságok. Például a külső és a belső tulajdonságai ellentétesek: szép külső gonosz szívet rejt (pl. Jókai Mór Az arany ember c. regényében Athalie) vagy fordítva, csúnya külső takar jó lelket, pozitív jellemet (pl. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame c. regényében Quasimodo).

• stílus

A romantika szerzői eltávolodtak a hétköznapokban használt beszédstílustól, a köznyelvtől, hiszen a közönség azért olvasott könyveket, mert ki akart kicsit szakadni a szürke, sivár mindennapokból. Nem arról akart olvasni, amit az őt körülvevő világban is láthatott, és nem olyan stílusra, szavakra vágyott, amilyeneket a környezetében is hallhatott.

Ezért a romantika szerzői kialakítottak egy sajátos stílust, amely ékesszóló, patetikus, emelkedett és ünnepélyes volt. A romantikus művek ezen túlmenően a zeneiségükkel és a festőiségükkel kápráztatták el az olvasókat.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!