Szabó Magda Az ajtó című regénye 1987-ben íródott.
Szabó Magda (1917-2007): író, költő, műfordító, tanár.
Debrecenben született 1917. október 5-én. Szülei, Jablonczay Lenke és Szabó Elek fontos szerepet játszottak az életében. Édesapja tanította meg latinul, és az ő révén szerette meg az antikvitást, édesanyjának áradó fantáziája volt. Barátnőjével már gyermekként házi színházat építettek.
A debreceni Dóczy leánynevelő intézet növendéke volt. Kedvenc tanára, Szondy György segítette íróvá válni, olvasmányokat ajánlott és módszeres irodalmi képzést adott neki. Debrecenben érettségizett 1935-ben.
1940-ben a debreceni egyetemen magyar-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Már egyetemistaként publikált (verseket).
1940-től 1944-ig középiskolai tanár volt: 1940-től előbb Debrecenben dolgozott tanárként két évig, majd 1943-44-ben Hódmezővásárhelyen tanított a református leánygimnáziumban.
A háború után a kormányvonattal Debrecenből Budapestre távozott.
Pesten szoros kapcsolatot ápolt az Újhold körének költőivel, íróival.
1945-től a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint filmügyi, majd mint irodalmi referens.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval.
1949-ben elbocsátották minisztériumi állásából, így 1950 és 1959 között általános iskolai tanárként dolgozott Budapesten. Előbb a Szinyei Merse utcai általános, majd a Horváth Mihály téri gyakorló iskolában tanított.
Szintén 1949-ben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten-díjat, ami mindvégig egy fájó seb maradt számára.
1950-ben Szobotka Tibort is eltávolították rádiós szerkesztői állásából, és Szabó Magda mindent elkövetett, hogy férje ismét méltó álláshoz jusson (végül sikerült elérnie, hogy a betegeskedő, depressziós férfi tanár lehessen a pesti bölcsészkaron).
1949 és 1958 között nem jelent meg könyve. A hallgatás időszaka alatt tanított, fordított és írt. Volt, hogy ő tartotta el, és mindig ő ápolta gyakran megbetegedő férjét, akinek kisebb hite, lendülete és kitartása volt az íráshoz és műveinek kiadatásához (megviselte a cenzúra és a visszautasítás). Szobotka 1982-ben bekövetkező halála után ő gondozta férje hagyatékát is, és sokat tett Szobotka műveinek kiadatásáért.
Tagja volt az Európai Tudományos Akadémiának, 1977-ben Debrencen díszpolgára lett.
1985-től 1990-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi alelnöke volt.
Szabó Magda nem akart a kommunista rendszerben író lenni, se gyermeket szülni. Később azonban belátta, hogy ha azzal akar foglalkozni, amit szeret, akkor kompromisszumot kell kötnie. Az ’50-es évek végétől a kommunista rendszer által tiltott művészből előbb tűrtté, majd támogatottá vált.
Bár költőként indult, a 9 év hallgatás után prózaíróként tért vissza az irodalmi életbe. 1959-től kezdték kiadni az asztalfióknak írt műveit is. Szabadfoglalkozású író lett: évente publikált egy vagy több kötetet és médiaszemélyiséggé formálta magát (aprólékosan kidolgozott magánmitológiával).
Igyekezett alkalmazkodni, mert a rendszer ünnepelt írónőjének lenni folyamatos megfelelési kényszert jelentett. Többek között azzal járt, hogy bizonyos tabukat tiszteletben kellett tartania és kénytelen volt jó kapcsolatot ápolni a kommunista rendszer kulturpolitikusaival. Gyakori külföldi utazásaiból, nemzetközi jelenlétéből a rendszer is hasznot húzott.
Ugyanakkor egy felülről induló lejárató hadjárat is folyt ellene, amiért a dzsentri világ rossz közérzetére nem a szocialista embereszményben talált megoldást. Esztétikailag pedig modernista technikáját (belső monológ, montázs) és tematikájának szűkösségét kifogásolták.
Szabó Magda rosszul viselte a kritikát, műveinek vegyes fogadtatása fájdalmat és gyanakvást keltett benne.
A rendszerváltás után viszont amiatt aggódott, hogy rossz fényt vet rá, hogy a kommunizmus alatt népszerű írónő volt. Elhatárolódott a Kádár-kortól, igazodott az új keretekhez és követelményekhez, támogatta fiatalabb pályatársait (pl. Esterházy Pétert).
1993-ban a debreceni református teológiai akadémia díszdoktora lett.
Az ezredforduló után az idősödő, beteg írónő továbbra se mondott le külföldi útjairól, a díjátvételekről, a nemzetközi kiadóival való kapcsolattartásról, a megszaporodó szereplésekről. Kilencven évesen, olvasás közben hunyt el 2007. november 19-én kerepesi otthonában.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
