Munkássága: első megjelent kötete A rómaikori szépségápolás c. tanulmány (1940).
Írói pályáját versekkel kezdte, amelyek a Magyarok és az Újhold c. folyóiratokban láttak napvilágot.
Első verseskötete 1947-ben jelent meg Bárány címmel, a másodikat (Vissza az emberig) 1949-ben adta ki. Ebben a két kötetben az újholdas költőnemzedékre jellemző élmény és hangütés uralkodik. A háború iszonyatát fejezi ki, és az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazza meg. Költészetét intellektuális elmélkedő hajlam és biztos formakultúra jellemzi.
Háborús élményeit a Szüret c. megrázó verses regényben is megörökítette, amelyet először egy gyűjteményes kötetben közölt (Szilfán halat, 1975).
A hallgatás évtizede alatt a líráról áttért a prózára. A sikert Freskó (1958) és Az őz (1959) c. regényei hozták meg számára. Mindkettőben az elemző lélektani regény hagyományait elevenítette fel. A vidéki dzsentri értelmiség rajzához egyrészt a nézőpontváltakozás (Freskó), másrészt a belső monológ (Az őz) epikus eszközeit használta fel. Kitűnő lélektani érzékkel és gondos stílusművészettel alkotott. Írói kvalitásai mellett korszerű mondanivalója rendkívül népszerűvé tették.
- Az őz (1959) – fiktív önéletírás, egy zaklatott monológ. Főszereplője, Eszter, E/2. személyben meséli el az életét balesetben éppen elhunyt szerelmének. Magáról vall és ellenpólusáról, Angéláról, akinek az immár sikeres Eszter nem tudja megbocsátani könnyű, kipárnázott életét. (Ebben a művében Szabó Magda saját, idillinek lefestett gyerekkorának negatív változatát írja meg. Megmutatja, hogy a gyermekkori elhanyagoltság hatása később sem múlik el.)
Az 1960-as években írt regényeiben jellegzetes nőalakokat formált meg. Belső világukat, a lélek belső folyamatait, emberi kapcsolataikat jó pszichológiai érzékkel, árnyalt részletességgel ábrázolja. Hősnői elemi erejű, felfokozott érzések rabjai (Disznótor, 1960). Máskor a túlzott, hideg racionalitás, a kapcsolatteremtésre való képtelenség teszi tragikussá sorsukat (Pilátus, 1963; A Danaida, 1964).
- Pilátus (1963) – Iza, a gyakorlatias, jó szándékú fiatal doktornő magához költözteti a városba megözvegyülő édesanyját, aki nem tud ott gyökeret ereszteni.
- A Danaida (1964) – főszereplője egy mindenkit kiszolgáló könyvtárosnő, akit nem méltányolnak se gyerekkorában, se párkapcsolatában, és házasságában sem (férje és annak volt anyósa cselédként bánnak vele). Egyszer van lehetősége kitörni, de nem teszi. Csak a végén ébred fel az önérzete.
Az 1970-es évektől mind meghatározóbbá válik Szabó Magda pályáján az önéletrajzi ihletés és a nemzeti múlt iránti érdeklődés. Több önéletrajzi regényt is alkotott, például:
- Ókút (1970) – a gyerekkorát dolgozza fel. A műből a gyermekkori archetípusokra, az írásművészetét formáló motívumkincsre derül fény.
- Régimódi történet (1971) – családjának történetét írta meg. Anyjának és felmenőinek széttartó, konfliktusokkal terhes viszonyát rajzolta meg. A mű kordokumentumként és történelmi tablóként is hiteles, és Szabó Magda szeretett szülővárosának, Debrecennek a századfordulós rajza rendkívül élvezetes.
- Megmaradt Szobotkának (1983) – halott férje előtti tisztelgés.
- Az ajtó (1987) – ebben a művében állít emléket Szeredás Emerencnek, a bejárónőjének.
- Für Elise (2002) – korábbi, fikcióval kevert önéletírásaival szemben ezt az élete vége felé írt művét a valódi önéletírásának tekintette, az igaz verziónak.
A történelem iránti érdeklődése elsősorban színpadi műfajokban öltött formát.
- Kiálts, város (dráma, 1971) – Debrecen múltját eleveníti fel. Gyújtópontjában a polgár ethosza áll.
- Az a szép, fényes nap (dráma, 1976) – az államalapítás korát mutatja be. Az 1970-es évek tendenciáinak megfelelően dezilluzionista, anakronizmusokkal teli színpadi világot teremt.
Drámáinak színházi bemutatói többnyire sikeresek voltak.
Külön csoportot képeznek életművében a meseregények (pl. Sziget-kék, 1958; Tündér Lala, 1965). Ezekben szárnyaló fantáziával és mesélőkedvvel fest meg egy olyan álomvilágot, amely mindig szolgál földi tanulságokkal.
Az írónő népszerűségét fokozták ifjúsági regényei, melyek pedagógiai szempontból is értékesek, pl. Mondják meg Zsófikának (1958), Álarcosbál (1961), Születésnap (1962), Abigél (1970).
Gyermekek számára képeskönyveket is írt (Ki hol lakik, 1958; Marikáék háza, 1959).
Tanári munkája során sok gyerekkel és szülővel ismerkedett meg, amiből íróként is profitált, viszont egynémely kritikusától megrovást kapott tanáros hangjáért, melyet esszéin észleltek (Esterházy Péter szerint: „Szabó Magda jó tanárnő”).
Az irodalom mellett a film és a hangjáték is foglalkoztatta, írt forgatókönyvet a Vörös tinta c. filmhez (1959) és írt hangjátékokat a Magyar Rádió számára (A hallei kirurgus, 1963; Fanni hagyományai, 1964). Abigél c. regényéből 1977-ben filmsorozatot készítettek, ehhez is Szabó Magda írta a forgatókönyvet. A sorozat nagy sikert aratott.
Nemcsak íróként, hanem műfordítóként is jelentős munkát végzett. Többek között Galsworthy, Shakespeare és Kyd műveit fordította magyarra.
Írói és fordítói tevékenysége mellett szakmai publicisztikája is van: írt esszét, tárcát, útirajzot, irodalomtörténeti tanulmányokat. Szakmunkáit összegyűjtve a Kívül a körön c. kötetben adták ki 1980-ban. Irodalomtörténészi teljesítménye jobbára elismerést arat.
Fogadtatása: rendkívül sikeres szerző volt, akit szeretett az olvasóközönség, emellett számos szakmai elismerést kapott: kétszer József Attila-díjat (1959, 1972), Kossuth-díj (1978), Pro Urbe-díj (1983), Csokonai-díj (1987), a Betz Corporation díja (1992), Déry-díj (1996), Szép Ernő-díj (1998), Nemes Nagy Ágnes-díj (2000), Corvin-lánc (2001), Prima Primissima-díj (2003), Gundel Művészeti Díj (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozat (2007).
Szabó Magda az egyik legtöbbet fordított magyar író. Regényei a világ számos országában arattak sikert az 1960-as és 1970-es években. Megjelentek többek között angol, francia, német, olasz, spanyol, dán, holland, lengyel, orosz, cseh és bolgár nyelven.
Külföldi díjakat is elnyert, pl. a franciaországi Femina-díjat 2003-ban.
Jelentősége: szakmai megítélése (kanonizációja) mindmáig nem egyértelmű. Vannak, akik nem tekintik szépirodalmi szerzőnek, hanem a lektűr és a szépirodalom között elhelyezkedő, ún. „middlebrow” kategóriába sorolják. (A middlebrow mint fogalom a magyar irodalomban sokáig nem létezett, csak az utóbbi időben kezdték használni ezt a kifejezést, így az angol szakszónak egyelőre nincs magyar megfelelője. Az ide tartozó könyvekre eddig azt mondták, igényes lektűr.)
A vitatott megítélés oka, hogy Szabó Magda életműve nem rendszerkritikus, és se 1944-et, se 1956-ot nem dolgozta fel a maga mélységében (csak érintőlegesen). Esztétikailag a leggyakoribb ellenérv, amit felhoznak, az, hogy túl kerek a történetmesélése. Ezt maga az írónő is érzékelte: „Ha egy könyvbarát vagy esztéta feloldhatatlan káoszt érzékel a földön, aligha elégíti ki az én munkásságom, mert mindig a disszonancia egyetlen, de valahogy mindig fellelhető harmonikus hangzatát keresem, és arra építkezem.”
Mások épp ellenkezőleg, világszínvonalú szerzőnek tartják.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
