Az 5. fejezet témája az igaz ítélet és a türelem fontossága. A király szeresse az igaz ítéletet, azaz ítéljen igazságosan, és legyen türelmes, azaz ne legyen bosszúálló, ne erősködjön és fogadkozzon, hogy megbünteti a bűnösöket, „mert a bolond fogadalmat megszegi az ember”.
Valahányszor ítélkezni kell valaki, mondjuk egy főbenjáró bűn vádlottja felett, a király ne maga ítéljen, nehogy a hitvány ügy foltot ejtsen a méltóságán. Az ilyen ügyeket inkább bízza rá a bírákra, mert az ő feladatuk, hogy a törvény szerint döntsenek.
„Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.”
A király csak olyan ügyben hozzon ítéletet, amely a méltóságával összefér, és ha ítéletet hoz, akkor is legyen türelmes mindenki iránt, hozzon igaz ítéletet és legyen irgalmas.
A 6. fejezet témája a vendég befogadása és gyámolítása. A vendégek és jövevények azért fontosak, mert hasznot hoznak az országnak. A római birodalom is úgy lett nagy és dicsőséges, hogy sok nemes és bölcs áradt oda a különféle tájakról.
„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.”
Ezért a királynak az a feladata, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsa és becsben tartsa, hogy az ő országában szívesebben lakjanak, mint másutt. Ezzel ugyanis saját országát nagyobbítja.
A 7. fejezet témája a tanács súlya, fontossága. A királyi tanács dönti el az ország sorsát, a tanács döntése nyomán indulnak hadjáratok, épülnek városok, alakulnak szövetségek. Mivel a tanács ilyen hasznos és fontos, nem mindegy, hogy kik kerülnek be a tanácsadó testületbe.
A királynak ügyelnie kell, hogy ne ostoba, pöffeszkedő és középszerű embereket válasszon tanácsadónak, mert akkor az egész tanácsadó testület semmit nem ér. A tanácsot tekintélyes, bölcs, köztiszteletnek örvendő öregekből kell összeállítani.
„Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. (…) Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk.”
Ki-ki az életkorának megfelelő dolgot csináljon, a fiatalok kezébe fegyver való, a vének helye pedig a tanácsban van. Ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok egyáltalán nem adhatnak tanácsot, de még ha jó tanácsot adnak, javaslatukat akkor is előbb az öregek elé kell terjeszteni, hogy a király minden tettét a bölcsesség vezérelje.
A 8. fejezet témája a hagyomány átadása és elfogadása: a fiatalok kövessék az elődöket. Azért fontos a leendő királynak a királyi elődök útján járni, a szülőket utánozni, mert aki megveti azt, amit atyái tanítanak, az nem tartja be az isteni törvényeket sem.
„Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben.”
Az engedetlenség olyan, mint a pestis, felforgatja az országot. Ezért István arra kéri fiát, Imre herceget, hogy ne rombolja le, amit ő felépített, az általa hozott rendeleteket tartsa érvényben. Szokásait, melyek királyi személyéhez méltók, kételkedés nélkül vegye át, azaz kövesse őt mindenben.
„Mert nehéz lesz megtartani e tájon a királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra?”
Azaz a magyar királynak az előtte járó magyar királyok szokásait kell követnie, így lesz kimagasló saját népe körében és így nyeri el az idegenek tiszteletét.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
