A 3. egység (5. versszak) a zárlat. Itt már kibomlott a nappal, megtörtént és lezárult a csoda. Kellemetlen hang töri meg a varázst, és megszűnteti az áhítatos csendet: az ébredő utca zaja. Az alvó város élettel telik meg, és zajjal is. Most már bántó, durva, szinte fülsértő hangok keletkeznek: a gyársziréna és a villamos a nappal és a munka kezdetét jelzik.
Így hát végképp elmúltak a mámoros hajnali percek, nappal lett, megkezdődött a napi robot, és újra fájni kezdett az élet. Az utolsó sorokban a Nap megtisztel egy munkáslányt egy „arany kézcsókkal”, de ezt már nem látja senki, hiszen reggel mindenki rohan („már nem látták, a Nap még mint dobott / Arany csókot egy munkáslány kezére”). Ebben a fáradt, a mindennapi hajszától kimerült költőnek a városi szegények iránt érzett részvéte szólal meg.
A záró kép könnyed, talán kicsit ironikus is. Egy valóban nappali világot mutat be, amelyre a józan robot sokkal jellemzőbb, mint az elégikus szemlélődés és a dolgok nagybetűs kiemelése.
A Körúti hajnal lendületes ritmusú vers. 5 soros strófákból áll, 10-11 szótagos sorok váltják egymást. Verselése időmértékes, jambikus lejtésű. Rímképlete: a b a a b.
