A 2. egység (13-14. sor) a vers zárlata, az összegzés: összefoglalja a versben kifejtett témát, a szerelmes lélek ellentmondásos állapotát, kielégíthetetlenségét fogalmazza meg. Aki szerelembe esik, annak nagy boldogságban lehet része, de elvész a lelki nyugalma.
Az utolsó 2 sor, mely szerkezetileg is elkülönül, az egész vers szerkesztési elvét követi: párhuzamosságot és egy-egy ellentétpárt tartalmaz.
A 13. sor („Koldus-szegény királyi gazdagon”) ellentétei (koldus-király, szegény-gazdag) a szerelem ellentéteit fejezik ki: királyi gazdaságot jelent az a sok szépség, amit a szerelmes ember kedvesétől kap, gazdagnak érzi magát, ha együtt vannak, koldusszegénynek érzi magát, ha nincsenek együtt.
Ez a gazdagság jelentheti az érzéki gyönyört is és a lelki gazdagságot is. A szerelmes embert a kedvese érzelmileg is telítetté teszi, lelkileg gazdaggá teszi. Viszont amikor szomorú, mert a másik távol van tőle, koldusszegénynek érzi magát.
Az utolsó, 14. sor („Részeg vagyok és mindig szomjazom”) ellentéte azt jelzi, hogy a szerelmesek királyi gazdagsága újabb és újabb vágyakat ébreszt, így soha nem elég a beteljesülésből, soha nem érzik magukat igazán jóllakottnak, megelégedettnek.
A részegmetafora a szerelmes ember mámorát fejezi ki: szinte belebódul, belebolondul, megrészegedik a szerelemtől. Mindig szomjazik kedvesére, ahogy a részeg is szomjazik az újabb és újabb pohár italra. A szerelmes is újabb és újabb boldog beteljesülésre szomjazik.
Üzenet: a költő vallomása minden szerelmes örök érvényű gondolatait, érzelmeit tükrözi, pontosan visszaadja a szerelem nyugtalanító és boldog érzését.
Versforma: szonett. 14 soros, az utolsó két sor formailag elkülönül, valamint lezár, összefoglal. Ez a két sor páros rímű, a vers többi része, 3×4 sor keresztrímes.
A shakespeare-i szonett eltér a petrarcai változattól, jellemzői:
- nem tagolódik strófákra – a 3 négysoros egység egymásra épül, ugyanazt a témát variálja emelkedő szinteken.
- míg a petrarcai szonettben a 8. és 9. sor között van a határ (a tartalmi fordulópont), addig Shakespeare-nél a 12. és 13. sor között.
- mivel máshol található a vers fordulópontja, egész más a shakespeare-i szonett lejtése, feszültségvonala, a 12. sor után a lezárás előtti várakozás izgalmát kelti az olvasóban.
- a zárlat az utolsó 2 sor, amely egy bekezdéssel elkülönül a többitől (ezt a páros rím is hangsúlyozza), így nagyobb súlyt kap, mint a petrarcai szonett zárlata (Petrarcánál a zárlat 6 soros).
A 2 soros zárlatnak 2 típusa van Shakespeare-nél:
- csattanószerű, paradoxonra épülő befejezés, mely olykor valóban meglepő, mert hatásos ellentétet képez az előtte levő 12 sorral.
- frappáns összegzése a versben kifejtett témának, tehát az 1-12. sor kifejti a mondanivalót, a 13-14. sor összefoglalja, kiteljesíti azt (ez a gyakoribb típus).
Verselés: 10-11 szótagos időmértékes verselésű sorokból áll. Magyar fordításban ötös és hatodfeles jambusokból.
Rímképlet: a b a b c d c d e f e f g g, keresztrímekből és egy páros rímből áll.
