Mikszáth Kálmán Timár Zsófi özvegysége című elbeszélése A jó palócok című novelláskötetben jelent meg 1882-ben. A Tót atyafiak című, 1881-ben megjelent novelláskötet sikere után A jó palócok szerzett az írónak országos hírnevet.
Az író otthonosan mozog a palócok világában, hiszen gyermekkorát közöttük töltötte, s jól ismeri őket.
Timár Zsófi özvegysége
Műfaja novella.
Témája egy házaspár tragédiája. A férj megcsalja és elhagyja feleségét, aki továbbra is szereti és hűségesen várja vissza. Amikor a férj rádöbben, mit tett, megundorodik szeretőjétől és önmagától, s szeretne visszatérni a feleségéhez, de a bűnt bűnhődés követi: nem térhet vissza, mert a bűntudat felülír mindent (hűtlenségéért halállal kell fizetnie).
A cím a főszereplőt nevezi meg, de utal a tartalomra is. Az özvegység folyamatosan érvényes: először „szalmaözvegység” formájában, aztán valódi özvegység lesz. (Motívumok szintjén is: Timár Zsófi a szalmaözvegység idején is fekete kendőt hord, mint az igazi özvegyek, hiszen gyakorlatilag neki sincs férje.)
Helyszín: Bágy, Gózon (Nógrád megyében található fiktív települések). Bágyon lakik Zsófi, férje Gózonban dolgozik.
Idő: kb. egy év (múlt) és 1-2 nap (jelen), azaz Zsófit egy éve hagyta el a férje, de maga a novella cselekménye 1-2 nap alatt játszódik le.
Írói eszközök: Mikszáth a szabad függő beszéd eszközét használva, E/3. személyben mondja el nekünk a hősnő érzéseit, gondolatait. (Így az elbeszélő és Zsófi szólama összefonódik, a narrátor mintegy azonosul a hősnővel.)
Nyelvezete: közel áll a korabeli élőbeszédhez.
Stílusa, előadásmódja kedélyes, derűs, az író szeretettel ábrázolja hőseit és különleges légkört teremt köréjük. Az előadásmód kihagyásos, Mikszáth a tömörítés eszközét alkalmazza: nincsenek elkalandozások, anekdoták. Balladai jellegű a téma is és az előadás módja is.
Sajátossága: A jó palócok kötet többi novellájához hasonlóan nagy újdonsága a parasztábrázolás. A főszereplők falusi emberek, itt Timár Zsófi áll a középpontban, akiben Mikszáth a parasztok erkölcsi romlatlanságát, egyszerűségét, jóságát mutatja be.
Egy tipikus élethelyzetet ismerhetünk meg: elhagyott asszony, hűtlen férj, megcsalatás, reménykedés, (a csalódást is túlélő) szerelem (ami kevésbé tipikus).
Fontos a néphit, a babona megjelenése, ami nagyon jellemző volt a korabeli palócokra. Zsófi többször is babonás hiedelmekről tesz tanúbizonyságot: „mikor az olló varrás közben kiesett a kezéből, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak a földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott, ó, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá”.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
