Tetőpont: férj és feleség egyszerre érnek a templom tornyának tövébe, csakhogy a férj, Péter, a magasból érkezik, holtan. Jobb lett volna, ha Zsófi a fekete kendőt teszi fel ehhez a találkozáshoz a piros (Péter kedvenc színe) helyett.
Megoldás: Zsófi a holttestre borul, átkarolja, összecsókolja, de nem sír. Se szava, se könnye nincs, csak az arca bánatos. Erőszakkal kell a holttesttől elszakítani.
Aztán rádöbben, hogy jobb volt elhagyott asszonynak lenni, hiszen addig legalább várhatta vissza a férjét („Honnan fogom őt ezentúl várni?”). Mikor ez tudatosul benne, akkor erednek el a könnyei.
Tragikus a végkifejlet, hiszen most vált igazán özveggyé Zsófi. Eddigi szalmaözvegysége csak amolyan álözvegység volt, elvégre még volt rá esély, hogy a férje egyszer visszatér. Most már valódi özvegy lett, akinek a férje halott.
Timár Zsófi özvegysége – Szereplők, jellemek
Zsófi: szép, szőke asszony, aki nem terhel senkit se a boldogságával (sosem kérkedik), se a fájdalmával (sosem panaszkodik). Mindig mosolyog: mielőtt a férje elhagyta, boldogan mosolygott, utána szomorúan, de mosolyog örökké. Szelíd, jólelkű, tiszta erkölcsű, hűséges asszony.
Bizakodik férje visszatérésében, az iránta való szerelme egy percre sem inog meg. Ám az ő töretlen hite és hűsége sem elég, hogy visszakaphassa hűtlen urát.
Péter: mielőtt elhagyta a feleségét, derék fiatalembernek tartották, mivel szorgalmas volt, ügyesen dolgozott. A falunak akkor változott meg róla a véleménye, amikor kiderült, hogy egy nő megszédítette, és hogy miatta elhagyta a feleségét.
Hiába bocsát meg neki Zsófi, ő bűnösnek érzi magát a házasságtörés miatt. A templomtornyon való elgyengülése bűnhődésének kezdete.
A novella üzenete
A szerelem mindennél hatalmasabb erő, de nem tart feltétlenül örökké: Pétert elcsábítja egy másik nő, ekkor felesége iránti szerelme elhalványul (de aztán kiszeret a csábítójából is).
Két embert összeköthet a házassági eskü szentsége, de azt, amit a szívükben éreznek, nem tagadhatják meg (ezért Péter elmegy, elhagyja Zsófit).
Zsófi szerelme töretlen marad, de a szerelem és a hűség sem elég nagy erő ahhoz, hogy visszakapja a férjét. A lelkiismeret szava, a bűntudat sokkal nagyobb erő ezeknél, sokkal nagyobb törvénye a mikszáthi világnak, hogy a bűnt bűnhődésnek kell követnie, ezért hiába szeret továbbra is Zsófi, a sorsa az özvegység: elveszíti a férjét, mert annak bűnhődnie kell tettéért.
