A Hunn, új legenda elsősorban érvelő jellegű alkotás. Mivel nem képi jellegű versről van szó, szervezőelvét nem alakzatok, költői képek adják, hanem érvek, gesztusok.
Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, ellentét, paralelizmus, ismétlés, halmozás, fokozás, anafora, reduplicatio
A jelképes értelmű tulajdonnevek használata Ady Góg és Magóg fia vagyok én című, korábbi ars poeticáját idézi fel.
Retorikai eszközök: bevezetés – elbeszélés – témafelvetés – érvelés – befejezés
Motívumok: Ady motívumszerűen használja a magyar középkorra és kora újkorra, a magyar és a világirodalomra, Nietzsche és Schopenhauer gondolatvilágára vonatkozó célzásait.
A 19-20. század fordulóján, a Millennium fényében sütkérező magyarság büszke volt az értékeire, de ez mind pántlikás, kiürült, gyökértelen dolog volt. Ady úgy gondolta, a legrégebbre kell visszanyúlni: még csak nem is István királyig, hanem a pogány korhoz. Ezért vette motívumként a hunokat.
A hun-motívum is jelzi, hogy újdonságai ellenére Ady költészete mélyen gyökerezik a magyar múltban, a magyar hagyományokban, verseiben a magyarság sorskérdéseit és évszázados vágyait szólaltatja meg.
A cím figyelemfelkeltő: azt jelzi, hogy Ady egyszerre lép fel a régi és az új képviselőjeként. A „hunn” és az „új” arra a két jellemzőre utal, ami Ady első ars poeticája óta központi érték a költészetében: az ősi eredetre (a „hunn” az ősi, mocsoktalan, nagy magyar értéket képviseli) és az újdonságra (az „új” szó Ady útját szimbolizálja). A cím így egyben összefoglaló jellegű is.
A Hatvanynak szóló ajánlás jelzi, hogy Ady pontosan tudta, hogy barátja szeretetből és féltésből bírálta őt. Így kerültek egymás mellé az egymásnak ellentmondó jelentésű szavak: „szeret” és „bánt” – ha valaki, akkor Ady tudta, hogy a kritika, a bántás forrása lehet szeretet is: ő maga is sokat ostorozta, „bántotta” a magyarságot, de szeretetből tette, jobbító szándékkal. Ezt a jobbító szándékot és a féltést látja most meg Hatvany bírálatában is, és őszintén hálás volt érte.
A vers funkciójából következően erősen retorizált, bár a szónoki beszéd minden összetevőjét nem találjuk meg benne.
A Hunn, új legenda 4 szerkezeti egységre bontható fel.
Az 1. egység (1. versszak) a bevezetés, a beszédhelyzet megteremtése. Ady a bírálóihoz intézett szónoki kérdéssel nyitja művét: „Minek a tanács…?” Az ő életének csak nézői a kortársak, így semmi beleszólásuk nincsen, hogy mit hogyan csinál. Semmi közük a költői ténykedéseihez sem, életében is és költészetében is egyedül ő az úr. Úgy alakítja mindkettőt, ahogyan akarja.
Ady elsősorban magának írt, és nem érdekelte, hogy költészetéből mit értenek meg és mit nem. Nem a közönség igényeihez igazodott, hanem a saját útját járta, ami persze nem jelenti azt, hogy ne vágyott volna arra, hogy a közönség szeresse (erről vall Szeretném, ha szeretnének című verse). Természetesen művészként szomjazta az elismerést, de elveit nem adta fel érte.
A 2. egység (2-3. versszak) az elbeszélés-rész. A lírai én megjelöli az általa kifejtendő ügy tárgyát: ez a költészete („Hunn, új legenda”). Ez tehát témamegjelölés. Ez a témamegjelölés egyszersmind a költő legfontosabb érve is, hiszen azt mondja költészetéről, hogy „élet ez, summája ezrekének”.
Az élet Ady számára több a művészetnél: ő az ezeréves magyarság életét foglalja össze verseiben, milliók és milliók sorsát, életét jeleníti meg. Így az ő költészete több puszta irodalomnál.
Az „örök, magyar határ-pör” említésével azokra a viszálykodásokra utal a költő, amelyek a magyar városok, faluk között zajlottak évszázadokon keresztül a birtok-határokért. A versben azonban más jelentést kap: itt a magyarság a világgal folytatja ezt az örökké tartó határ-pört.
Vagyis Ady, aki a helytállás erkölcsét vallotta, a népek kultúrversenyében is helyt akar állni, így most népe nevében perlekedik a világgal a magyarságnak az emberiség életében és kultúrájában betöltött helyéért, jussáért, pozíciójáért, a magyarnak kijáró elismerésért. Mert a magyarság is hozzáadott a világ értékeihez, de ezt más nemzetek nem ismerik el, ezért a magyaroknak ki kell perelniük az őket megillető helyet.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
