Motívumok: a magyar kulturális hagyomány a kereszténység felvétele után is megőrizte az ősmagyar, pogány mitológia töredékeit, motívumait. Ezért szerepelnek a gesztában az Árpád-házi uralkodócsalád totemisztikus (állatős-tisztelet) mítoszhagyományára visszavezethető motívumok, pl.
- turulmadár – a ragadozó madarak a szimbolikus gondolkodásban az uralkodás, az égi eredet jelképei (magár a Napra is utalva gyakran jelentek meg totemősként). A turulmadár (valószínűleg kerecsensólyom) a pogány magyarság mitikus őse, totemmadara, védelmező állata lehetett.
- forrás – az Emese öléből fakadó forrás a geszta idejéből visszafelé olvasva az uralkodóház hatalmát, történelmi küldetését és dicsőségét is jelképezheti.
Írói eszközök: sok a képzelet alkotta mozzanat. Anonymus földrajzi nevekből kreált hősöket és csatajeleneteket, és saját korának népeivel töltötte meg a honfoglalás kori Kárpát-medencét. Vezérei szájába ékes buzdító beszédeket adott.
Világkép: középkori, de megjelennek a kereszténység felvétele előtti, ősi, kulturális és hitbéli gyökerek is (pl. az Emese álma monda a pogány ősvallás korából származó történet, mely a magyar nép eredetét földi és transzcendens eredetre vezeti vissza). A pogány, természeti vallású magyarság még sokáig megőrizte eredeti hitét azután is, hogy a kereszténység államvallás lett.
Üzenet: a kötet ajánlása egy régi, külföldi iskolatársnak szól. Az ő számára, de a kései utódokra való tekintettel is írja le a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások korának eseményeit. Ugyanakkor Anonymus közvetett célja a geszta megírásával az lehetett, hogy a korabeli birtokviszonyokat és a főnemesség kiváltságos helyzetét történelmileg igazolja.
Jelentősége: mivel a 11. században keletkezett Magyar Krónika elveszett, Anonymus műve, a Gesta Hungarorum lett a legrégebbről fennmaradt geszta a magyar irodalomban.
(Egyébként Gesta Hungarorum címen létezik egy másik mű is, amely Kézai Simon gesztája és a 13. század végén keletkezett – ebben olvasható pl. a csodaszarvas mondája).
Utóélete: Anonymus gesztája nagy hatással volt a későbbi magyar irodalomra, különösen a romantika idején merítettek belőle költőink, amikor megélénkült az érdeklődés a magyarság őstörténete iránt. A legismertebb mű, amely a Gesta Hungarorum nyomán született, Vörösmarty Mihály Zalán futása c. eposza.
