A vershelyzet szerint a lírai én egy zárt térből tekint ki a világba. A börtön rácsai közül kitekintő rab azonosul a kufsteini vár környékén látott tájjal, amely az ő szabadságvágyát fejezi ki.
A végtelen tér látványa ragadja a szabadságról szóló elmélkedésre, amely nem rejtett szimbólumokkal történik: a költő nyíltan vall szabadságvágyáról és magányosságáról. A költészetéből eddig hiányzó személyesség is megjelenik.
Három világ határozza meg a fogoly életét: az egyik a zárka szűk világa, a másik a kinti, a falakon túli világ, a harmadik pedig a rab ember belső világa. Ez a három világ csak a versben tud egyetlen univerzummá válni. A vers kerete a költő belső világa, amely még a tiroli panorámánál is tágabb horizontú. A madárka költőszemmel mindhárom világba el tud jutni.
A vers megszólítással kezdődik: Batsányi ahhoz a kismadárhoz szól, amely az emberekkel ellentétben meglátogatja magányában. (Az elzártság, az elszigeteltség nemcsak a börtönben töltött idő alatt kínozta a költőt, aki egyszerű származása miatt az irodalom világán kívül élő környezetére alig számíthatott.)
Batsányi már annyira el van keseredve, hogy képes örülni a kismadárnak is, amely fel-felrepül börtöne rostélyos ablakába. A vers elején kétszer is elhangzó kérdés („Mivel köszönjem én neked?”) a lírai én háláját fejezi ki a kismadár énekéért.
Saját magát is beleírja a versbe, méghozzá realisztikusan mutatja be magát („sovány ábrázatom”, „bánatos szemem”).
A rab az emberektől nem kap vigaszt a szomorú fogságban, csak a kismadártól, amely felrepül az ablakába, s énekével jobb kedvre deríti, oldja magányát. Batsányi szerint a vidám, ártatlan kismadarak élete százszor szebb és méltóbb, mint a városokban élő, anyagi javakban tobzódó kevély embereké. Isten végtelen jóságát hirdetik szép dalukkal.
Számos olyan kifejezés akad a versben, amelyet a szentimentalizmushoz köthetünk, sőt, már a romantika felé hajlik, pl. „gyötrelmes árva szív”, „édesdeden serkentgető érzékeny éneked”, „aranyhajú szelíd nap”, stb.
Versében a költő elsősorban a szabadság utáni vágyódásának ad hangot: „széles e világ minden javánál kívánatosb, áldott szabadság”, „Téged, szabadság! tégedet énekel”.
Batsányi több versében is foglalkozott a szabadság gondolatával, de ennek a szónak a jelentése sokat gazdagodott A franciaországi változásokra és A látó című versek óta. Forradalmi verseiben még csak az alapvető emberi jogokról és a politikai szabadságról volt szó, itt már az egyén tényleges, fizikai szabadságáról is beszél.
A versben használt legfontosabb költői eszközök:
- költői jelzők („gyötrelmes árva szív”),
- alliterációk („érzékeny éneked”),
- költői kérdések („Mivel köszönjem én neked?”),
- megszólítások („Ékes szavú, szép tollú, drága kismadár!”),
- megszemélyesítések („hálát mosolygó bánatos szemem”).
„E táj kis Orfeussa”: a madarat Batsányi Orpheushoz hasonlítja, a görög mitológiából ismert énekeshez, aki nagyon szépen tudott énekelni és lantján játszani. Feleségét, Euridikét elrabolta az alvilág istene, s Orpheus a gyönyörű énekével vissza tudta őt szerezni, mert megindult az istenek szíve. Ám szabtak egy feltételt: amikor távoznak, nem nézhetnek hátra. Az asszony azonban hátranézett…
Bár a költemény csak 1822-ben jelent meg először nyomtatásban (névtelenül), a kortársak már korábban megismerték és különféleképpen vélekedtek róla. Kazinczy például kíméletlenül, nyilvánvaló rosszindulatú elfogultsággal bírálta, ami azt igazolja, hogy a két költő viszonya Kufstein után sem rendeződött.
Kazinczy még azzal is megvádolta költőtársát, hogy az osztrákok besúgója lett: „De a hiú Batsányi a sas körmeiből elvette a kenyeret kufsteini fogsága után, s hogy a kenyérhez egyebet, s ha lehetne cifrát is kapjon, a titkos-polizei szentjei közé is felírattatá magát.”
A versre később Petőfi játszott rá Az apostol című művében, amelyben szintén felszáll egy kismadár a főhős, Szilveszter börtönének ablakába („Madárka szállott a börtönfalának / Párkányzatára közel ablakához, / Ott ül a kis madár s dalolgat, / Ah, milyen édesen dalol!”).
A börtönben Batsányi költészete sokat formálódott, gazdagodott, A rab és a madár mellett számos más gyönyörű elégiája született a raboskodása alatt (Tűnődés, Gyötrődés).
