Francesco Petrarca, a Daloskönyv szerzője, Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad..., Ti szerencsés füvek, boldog virágok, Magamban, lassan, gondolkodva járom

Petrarca Ti szerencsés füvek, boldog virágok… kezdetű verse a Daloskönyv első részében található (a Laura életében keletkezett versek között), a kötet 162. darabja. Ez az egyik legismertebb Petrarca-mű, mely a Laura-szerelem témáját dolgozza fel.

Laurához, akit 1327-ben látott meg az avignoni Szent Klára-templomban, Petrarcát élete végéig egy beteljesületlen, „eszményi” szerelem fűzte.

Ti szerencsés füvek, boldog virágok… kezdetű verse a természetben sétáló asszony alakját idézi meg, ugyanakkor középpontjában a lírai én önmegfigyelése és szenvedélye áll.

Világa ragyogó és tündökletes, de már nem rugaszkodik himnikusan és sóváran az ég felé, mint a középkori költészet szerelmes versei. Ez a költemény olyan, mint egy reneszánsz kori miniatúra: kicsi és zárt.

 

Ti szerencsés füvek, boldog virágok…

Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,

sima fácskák, friss Lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárra váltok,

ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyulsz tündökletesre,

irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.

 

A vers műfaja dal, hangulata gyötrődő, elégikus, ugyanakkor elragadtatott is. Korstílus: reneszánsz.

Témája a féltékenység, amely a szerelem bizonyítéka. Újszerű a versben megjelenő szerelmi érzés ambivalenciája. A természethez való egyértelműen pozitív viszony hirtelen megváltozik, amikor a beszélő már a tájra is féltékeny.

Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, költői jelzők, felkiáltások

A vers megszólítottja a természet: a beszélő a természethez fordul. Ez a megszólítás adja meg a mű alaphangját.

A Ti szerencsés füvek, boldog virágok… valójában nem a szeretett nőről szól, hanem a szerelmes férfi érzéseiről és magáról a szerelemről. Valójában a beszélő személyisége, szenvedélye és önmegfigyelése áll a középpontban.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3