A vers keletkezésének életrajzi háttere
Batsányit az a nemesi ellenállás tette forradalmárrá, amely az 1780-as évek vége felé kezdődött Magyarországon, és a Habsburgok elnyomó törekvéseivel szemben jött létre. De hogyan került bele ebbe a mozgalomba a költő?
Batsányi, mint tudjuk, majdhogynem plebejus származású volt: ugyan kisnemesi családba született, de szegények voltak, így a család a költő születése idején már iparossá lett, azaz a nemesi rétegből lecsúszott a polgári rétegbe.
Batsányi azonban eszes fiú volt, így szülei taníttatták, aztán mivel anyagi lehetőségei igen szerények voltak, nevelőnek állt Orczy Lőrinc házába. Szerencséje volt, mert egy barátságos, értelmiségi légkörű családba került, ahol gondtalan megélhetéshez jutott, barátokat szerzett, és elmélyedhetett az irodalom tanulmányozásában, ami a szenvedélye volt.
A családfő, Orczy Lőrinc maga is jó tollú író volt, pártfogolta Batsányit, és fiai is szerették az irodalmat. Bár a család a felvilágosodás eszméit nem hirdette, szerették volna felemelni a magyar nemzetet és alkotmányos monarchiát létrehozni.
Batsányi ekkor, Orczyék hatására lett a nemesi reformmozgalom híve. Tanulmányozta a testőrírók örökségét, pl. Bessenyei György kéziratos hagyatékát, próbált német és latin szerzőket magyarítani.
Az Orczy családtól azonban 1785-ben meg kellett válnia, mert a fiú, akinek a nevelője volt, meghalt. Orczy Lőrinc beajánlotta Kassára az Abaúj megyei kancelláriára, így Batsányi jó állást kapott, és Baráti Szabó Dáviddal, a jezsuita tanárral-költővel, valamint a tankerületi igazgatóval, Kazinczy Ferenccel is megismerkedett.
Ők hárman hozták létre 1788-ban a Magyar Museum című kritikai folyóiratot, de már az első példányok kiadásakor felszínre került a szerkesztőtársak közti politikai nézetkülönbség, amely végül szakításhoz vezetett Batsányi és Kazinczy között.
Kazinczy jozefinista volt (II. József politikájának támogatója) és a felvilágosult abszolutizmus híve, Batsányi ellenben a nemesi szabadságért harcolt és gyűlölte a németesítő, nemesi szabadságjogokat sértő II. Józsefet meg az összes Habsburgot.
A szakítás közvetlen oka az volt, hogy Batsányi önhatalmúlag átírta Kazinczy beköszöntőjét, erre Kazinczy kivált a szerkesztőségből és Orpheus címen saját lapot indított.
Batsányi a Magyar Museum szerkesztője maradt, de A franciaországi változásokra című epigrammája miatt, amely nyílt felségsértést tartalmaz, később feljelentették és állásából is kirúgták, sőt, a hatóság annyit zaklatta, hogy Kassáról is el kellett mennie.
Az Orczy család még mindig pártfogolta, és szereztek neki új hivatalt Nyitra megyében, de Batsányi olyan izgága fiatalember volt, hogy itt is bajba került (ezúttal Szentjóbi Szabó Lászlóhoz írt verses episztolája verte ki a biztosítékot).
1794-ben pedig, amikor a Martinovics-összeesküvést felszámolták, őt is letartóztatták. Bár a részvételt nem tudták rábizonyítani, egyévi várbörtönre ítélték, mert Batsányi nyíltan támogatta Matinovicsékat, latin nyelvű védőbeszédet is írt és cellája falára is rákarcolt egy epigrammát, hogy senkinek se legyen kétsége afelől, kinek az oldalán áll.
Ekkor került Kufsteinbe, és írta meg azokat a költeményeit, amelyeket később Toldy Ferenc Kufsteini elégiák címen jelentetett meg. A börtönben épp Szentjóbi volt a cellaszomszédja, akit néhány hónap múlva elvitt a tüdőbaj, a költőt tehát számos megrázkódtatás, sok megrendítő élmény érte.
Batsányi A látót nem sokkal azelőtt írta, hogy elfogták és börtönbe zárták. A versben lényegében ugyanazt fejti ki bővebben, amit már A franciaországi változásokra című epigrammájában is elmondott, ugyanaz a zsarnokgyűlölet és királyellenesség munkál benne, és ugyanaz a remény, hogy a forradalom az egész világ számára elhozza a szabadságot.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
