A franciák példája tehát azt bizonyítja Batsányi szerint, hogy szabadnak lenni csak akarat kérdése. Lássuk, hogyan hozza el a forradalom a megváltást:
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
Mi volna az ember „örökös jussa”? Ez egy Rousseau-tól származó gondolat, melyet Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című művében fejtett ki.
Idézet a műből: „Kétféle egyenlőtlenséget látok az emberi fajban. Az egyiket természetinek vagy fizikainak nevezem, mert a természet hozta létre; ide tartoznak az életkornak, az egészségi állapotnak, a testi erőnek, valamint a szellemnek, vagy léleknek a különbségei. A másikat morális vagy politikai egyenlőtlenségnek nevezhetjük, mert egy bizonyos közmegállapodástól függ, és az emberek közötti egyezség hozta létre, vagy legalábbis szentesíti. Ez utóbbi különféle kiváltságokból áll, melyeket némelyek másoknak rovására élveznek, így például gazdagabbak, hatalmasabbak, nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint amazok, sőt engedelmeskedésre bírják őket.”
Tehát az ember „örökös jussa”, emberi mivoltából fakadó, veleszületett joga az egyenlőség, amelytől a zsarnokok megfosztották. Ezt az ősi jogot kell érvényesíteni (a „délre hozván” kifejezésben a „dél” nem az égtájat jelenti, hanem azt, hogy „világosságra hozni”, érvényt szerezni neki).
Itt már a „bálvány” szó jelentése kitágul: az elnyomókat is jelenti és a vallást is, Istent is, vagyis mindazt, ami előtt eddig hódoltak a népek.
Tehát a forradalom vissza fogja adni az elnyomott nemzetek szabadságjogait, ezért számukra a reménységet hozza el, a különféle népek közös ellenségeinek azonban (a bálványoknak és a zsarnokoknak) a pusztulást jelenti.
Batsányi politikusként ezt az egyenlőségeszményt csak a nemességre vonatkoztatta, a rendi szabadságot követelő nemesi nemzet lebegett a szeme előtt, politikusként. Költőként azonban egyetemes emberi jogokról beszél; mintha költőként tudta volna azt, amit politikusként nem: hogy a szabadság minden embernek veleszületett joga, nem pedig nemesi kiváltság.
Az „ölelő kar” az új eszme kibontakozására utal, és még a testvériségre is, ami itt nem a keresztény testvériséget jelenti. A mondat alanya itt még mindig a „dicső nemzet”, azaz a megváltást elhozó francia nép tárja ki testvéri ölelésre karját a többi elnyomott nép felé.
Ezután egy idézőjelbe tett, tanító jellegű, négysoros egység következik, amely valóságos szózat, és amelyben Batsányi azokat az erkölcsi elveket fogalmazza meg, amelyek a vágyott célt jelentik:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
Ez a rész azért van idézőjelben, mert valakit idéz a költő, valaki mondja ezt – szerintem a franciák mondják (még mindig a „dicső nemzet” az alany).
Tehát a forradalom és a felvilágosodás győzelme nyomán erkölcs, ész, érdem, igazság, törvény, egyenlőség és szabadság fog uralkodni a világban. Itt jut el a vers a tetőponthoz.
A „hódolás” és „uralkodás” kifejezések arra látszanak utalni, hogy a felvilágosodás kora az észt és az erkölcsöt helyezte a legmagasabb polcra, valósággal Isten trónusára emelte, istenítette.
De mit is ért Batsányi ezeken az elvont kifejezéseken?
A erkölcs a polgárerkölcsöt jelenti, amely a munkában nyilvánul meg és abban, hogy értékként tekintenek a munkára.
A polgárerkölcs győzelme hozza magával az ész győzelmét, amelyet a racionalizmus hirdetett.
Az érdem a közjó szolgálatából fakad, az igazság változó kategória (az adott helyzettől függ, mi az igazság), a törvény pedig a közigazgatás megtestesítője. A francia forradalom előtt a király szava volt a törvény, a forradalom ezt eltörölte.
Az egyenlőség a jogegyenlőséget jelenti, azaz a feudális előjogok eltörlését (és a különböző nemesi rangok eltörlését). Már ha valóban erre gondolt Batsányi, ugyanis…
A franciaországi változásokra című epigramma elemzésekor említettem, hogy a költőt följelentették a vers miatt, amelybe utólag többet lehetett beleolvasni, mint amennyi eredetileg meg lett fogalmazva: a feudális rendszer és a nemesi előjogok elleni izgatást olvastak bele.
Batsányi kétségbeesetten tiltakozott az ilyen értelmezés ellen, mondván, hogy ő csak a zsarnok uralkodókra gondolt, de hiába… Azzal védekezett, hogy ő az önkényuralom elleni forradalom lehetőségére akarta felhívni a figyelmet, de nem hittek neki.
Máig nagy kérdés, hogy a költő által írtak, akár epigrammáját nézzük, amelyben vakmerően megjósolta a királyok kivégzését, akár A látót, vajon tényleg csak a zsarnok uralkodókra vonatkoznak-e?
A franciaországi változásokra egyes értelmezői szerint nemcsak a királyokról van szó, hanem az általuk megszemélyesített egyeduralmi rendszerről is. Ha ez igaz, akkor Batsányi, bár vádlóinak nem ismerte be, igenis antifeudális felfogást vallott, és a feudalizmus közelgő bukására figyelmeztette az uralkodókat.
És ha ez igaz, akkor egyenlőségen igenis jogegyenlőséget, azaz a nemesi kiváltságok felszámolását értette, csak ezt nem akarta vagy nem merte nyíltabban megfogalmazni.
Egyáltalán nem lehetetlen, hogy így van: Batsányi olvashatott a franciaországi eseményekről, az emberi jogok deklarációjáról és a nemesi címek eltörléséről a Magyar Kurírban 1789-ben. Számos korabeli versezet és röpirat is született, amely a forradalom antifeudális jellegét igyekezett kidomborítani, tehát az antifeudális tézisek Magyarországon nem voltak ismeretlenek.
De bármi is volt Batsányi szándéka, tény, hogy 1789-ben írt versére a francia forradalom újabb eseményeit is rávetítették, és azóta is forradalmi – tehát antifeudális – versként tartjuk számon, akármi is volt a – máig tisztázatlan – költői szándék.
Tehát visszatérve A látóra és az egyenlőség gondolatára, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a szó jogegyenlőséget, vagyis a feudális előjogok megszüntetését és a rangok eltörlését jelenti. Sőt, talán még a vagyoni egyenlőség gondolata is beleolvasható, vagyis a költő szerint egyenlővé kellene tenni a földi vagyont, hogy ne legyenek gazdagok és szegények.
Az idézőjeles négy sor legfontosabb szava a szabadság, amely csak a zsarnokok elpusztításával vívható ki.
Figyeljük meg, hogy mind a felvilágosodás, mind a francia forradalom jelszavai szerepelnek a versben (a francia forradalom jelszavai közül csak a „testvériség” maradt ki). Batsányi együtt szerepelteti ezeket az eszményeket, ezáltal is hangsúlyozva összetartozásukat: szerinte a felvilágosodás és a forradalom elválaszthatatlan egymástól, azaz a felvilágosodás csak forradalom útján győzedelmeskedhet.
Ugyanakkor ezek a gondolatok és erkölcsi eszmények nyilvánvalóan utópikusnak számítottak a 18. század végi Magyarországon.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
