A személyesség megjelenése
Szabadságfogalmának megváltozásával együtt jár, hogy Batsányi kufsteini verseiben megnő a személyes élmény szerepe, sőt, A rab és a madár címűben maga a költő is jelen van, mármint testi valójában van jelen.
Batsányi jobban beleírja a versbe önmagát, mint eddig bármikor: az „elfogyó sovány ábrázatom”, a „bánatos szemem” közvetlen realitású képek, amelyek láttatják a költő testi valóját. Sőt, a költő megsokszorozódva van jelen a műben, mivel bizonyos mértékben a madár és a táj képei is őt jelentik.
Batsányi testi jelenléte a versben már önmagában személyes élményről vall, de ha mélylélektani elemzést folytatnánk, akkor az is kiderülhetne, hogy ez az eksztatikus kitárulkozás, valamint a csapongó madár képe és az őt körülvevő természet képei valamilyen intim vágyat fejeznek ki, mint pl. a szerelemvágy vagy egy intenzív bolyongási ösztön.
A vers szerkezete, külső formája, verselése
A rab és a madár strófákra van felosztva, de ezekben semmiféle formai szabályosság nem figyelhető meg.
A vers formailag alá van rendelve az érzelmek spontán áradásának, van benne valamiféle szabad lebegés. Ezt a Sturm und Drang, továbbá Herder és Osszián hatásának szokták tulajdonítani, de a francia forradalom költői (Ponce Denis Ecouchard Lebrun és Marie-Joseph Chénier) is véghez vittek forradalmi ódáikban hasonló kitárulkozásokat, ha nem is ilyen oldott formában.
Persze nem arról van szó, hogy A rab és a madár a modern szabadversek módjára lennének kötetlen formájúak, hiszen Batsányi a szabad lebegésű tirádák ellenére megőrzött valamelyes klasszikus ünnepélyességet és találhatunk a műben ritmikai elemeket is.
A költemény felépítése teljesen szabályos, hárompillérű: megszólítás-megszólítás-felszólítás, szemben az érzelmi áradás „szabálytalanságával”.
Bár a mű versszakokra van bontva, a versszakok hossza változó, mintha a strófák a szeszélyesen repkedő madár rövidebb-hosszabb útjaihoz igazodnának. A verssorok tehát mennyiségileg szabálytalanok: az egyes részek aránya kötetlen, egy-egy rész verssorainak összege nem egyezik meg.
Nagyon érdekes, de a vers formailag a zártság és a nyíltság között helyezkedik el, ami bizonyára nem véletlen: jól illik ez a forma a börtönrácsok mögül a szabadságba kitekintő költő helyzetéhez. Forma és tartalom tehát passzol egymáshoz.
A műfaj is szokatlan kevertséget mutat: az elégikus és ódai elemek dalszerű sajátosságokkal keverednek. Hangneme elégikus és ódai is egyszerre. Dalszerű elégiko-óda lehetne közelebbről a műfaji meghatározás.
Mindezt Batsányi kötetlen szótagszámú jambusokban valósítja meg: csak a jambikus lüktetés az, ami állandó a versben, minden más változó. A verssorok is változó hosszúságúak, van 3 szótagos és 13 szótagos sor is. Igaz, a sok áthajlás egybeöleli a rövid sorokat, így ezek is hosszúnak tűnnek.
A jambikus lejtésű, időmértékes verselés a mű egészére igaz, de időnként, amikor a költő lelkiállapota indokolja, a jambusokat spondeuszok váltják fel. A szabadságról szóló sorokból pl. akár egy szabályos alkaioszi strófa is kikerekíthető lenne.
A rímek is véletlenszerűek, többségük ragrím, vagy a szó ismétléséből születik. Ha már rím, akkor ebben a versben sokkal erőteljesebb hatásúak az asszonáncok (rokon hangokat egybecsengető, két szótagos rímek), pl. „búnak boldogtalan lakóhelye”, „csak ő cseveg”, „e vad vidéknek”.
Kihallatszik a versből az antik dallam, azok közül is a szapphói metrum, de Batsányi kettétöri az ógörög sort, félsorokat hoz létre, és azoknak is felcseréli a sorrendjét. Jambusai kopogósak, drámai jambusok.
Egyébként szám szerint 147 sorból áll a vers. Hasonló, ún. „félhosszú” vers (Tandori Dezső meghatározása) még Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége, amely 142 soros. Tandori szerint a költő akkor ír ilyen verset, amikor valami konkrét témát akar kifejteni, és ha az nem elvont dolog, nem érzet, akarás, vágy, dac, indulat, stb., akkor gyakran kevésnek bizonyul a dalforma.
Tehát Kosztolányi és Batsányi versében az a közös, hogy mindkettőnek a mondanivalója szétveti a dalformát, ezért döntöttek a félhosszú vers írása mellett. És arra is rájöttek, hogy a drámai téma lüktető, az élőbeszédhez közelítő versmértéket kíván meg. Minden leírt soruk vallomásértékű, gyónás jellegű, és élőbeszédszerű.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
