Giovanni Boccaccio: Dekameron (elemzés)

Szerkezet: a kötet 100 novellát tartalmaz, ezeket egy keretben helyezi el az író. Az elbeszélések sorozatát egy Elöljáró beszéd vezeti be és egy utószó (Végezetül szól az íródeák) zárja le. Így a kötet összesen 102 fejezetből áll.

A különálló novellákat csak a kerettörténet fűzi össze, mely az egymást követő elbeszélésekben folytatódik ugyan, de prózapoétikailag nem kapcsolja össze a sokféle történetet. Az egyes novellák között rövidebb-hosszabb összekötő szövegek olvashatók. Ezek olykor újabb történetek.

Kerettörténet: 1348-ban Firenzében pestisjárvány pusztít. Tíz fiatal (7 hölgy és 3 fiatalember, 18 és 28 év közöttiek) találkozik a Santa Maria Novella templomban. Úgy döntenek, hogy elhagyják Firenzét, és az egyik hölgy vidéki kastélyában fogják átvészelni a veszélyes időszakot. El is menekülnek a járvány borzalmai elől a várostól két mérföldre levő villába, és ott érdekes történetekkel szórakoztatják egymást.

Tíz napon keresztül mind a tíz résztvevő naponta elmond egy olyan történetet, melynek témáját az adott napra választott „király” vagy „királynő” határozza meg.

Beszédhelyzet: mindig egy valóságos hallgatóságnak mesél valaki. Ezáltal Boccaccio azt a látszatot kelti, hogy közvetlenül a valóságot adja vissza. Művének fontos jellemzője a természetesség.

Témák: a naponta elmondott 10-10 novella egy-egy előre megadott téma köré csoportosul. Meghatározók a szerelmi-erotikus novellák.

Nevek: a szerző utal rá, ezek fiktív nevek.

A 10 nap „uralkodói” és témái:

1. nap: Pampinea – tetszés szerinti téma
2. nap: Filoména – reményvesztett emberek sorsa szerencsés fordulatot vesz
3. nap: Neifile – vágyaik tárgyát ügyesen megszerző hősök
4. nap: Filostrato – szerencsétlen kimenetelű szerelmek
5. nap: Fiammetta – kitartó szerelem
6. nap: Elisa – talpraesett hősök menekülése veszedelemből
7. nap: Dioneo – csalfa asszonyok
8. nap: Lauretta – mások eszén túljáró emberek
9. nap: Emilia – tetszés szerinti téma (szabadon választott)
10. nap: Pantilo – nagylelkű emberek

Címek: az egyes novelláknak Boccaccio nem adott címet, csak a mesélés napját és a történet sorszámát jelöli meg. Viszont a nap és a sorszám alatt afféle címközlemény található, melyben az író röviden összefoglalja az adott novella cselekményét.

Helyszínek: a legtöbb történet városi-polgári környezetben játszódik.

Cselekményszerkezet: a Dekameron történeteinek cselekményszerkezete eltérő, ami a minták sokféleségével magyarázható.

• zsúfolt cselekményű, hosszabb elbeszélések – keleties környezetben játszódnak, az Ezeregyéjszaka lehetett a minta.
• néhány cselekménymozzanatra épülő, fordulatos, rövid történetek – középkori erkölcsi példázatok lehetettek a minták
• egyetlen ötletet kibontó elbeszélések – az élőszóban terjedő korabeli anekdoták hatását mutatják

Boccaccio a fordulópontot mindig gondosan előkészíti.

Szereplők: többnyire uralkodók, lovagok, polgárok, szent életű vagy parázna szerzetesek, ledér, kikapós asszonyok, erkölcsös hölgyek, okos vagy együgyű mesteremberek, parasztok.

A szereplők többsége élethű, hitelesen ábrázolt embertípus.

Vannak több történetben is felbukkanó, visszatérő alakok:

• Calandrino – együgyű városi figura, több mulatságos történet hőse, akivel kavicsot szedetnek láthatatlanná tevő varázskő gyanánt, akivel elhitetik, hogy állapotos és gyereket fog szülni.
• Bruno és Buffalmacco – tréfacsináló festők, mindenféle bitangságot művelnek Calandrinóval.
• Frater Cipolla – vörös hajú, apró termetű, ravasz barát, aki rászedi a szegény, babonás certaldói parasztokat.

További jellemző karakterek: csalafinta, agyafúrt kereskedők, pórul járt jogászok, beképzelt, szipolyozó orvosok.

Üzenet: a történetekből kitetszik, hogy Boccaccio elítéli a fösvénységet, a kapzsiságot, az öncélú vagyongyűjtést, harácsolást. Nézete szerint a vagyonnak az életet kell szolgálnia.

Sokra becsüli viszont a fürge észjárást, a furfangot, okosságot, természetes ügyességet. Hősei gyakran nehéz helyzetekből szabadulnak ki egy-egy találó szóval vagy tréfás ötlettel.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!