Carmina Burana: a vágánsköltészet alkotásainak leghíresebb és legbőségesebb gyűjteménye, több mint 200 latin diákéneket tartalmaz, ezek egy részénél szerepel a német és a francia változat is. Ma legismertebb darabja a Gaudeamus igitur… kezdetű diáknóta (ballagáskor szokás énekelni).
Lelőhely: a bajorországi Benediktbeuren egykori bencés kolostorának egyik kódexében fedezték fel 1803-ban (innen a címbeli Burana jelző).
A kódex nem szerepelt a kolostori könyvtár hivatalos katalógusában, egy elhanyagolt könyvcsomagban találtak rá. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Carmina Burana szövegei nem voltak összeegyeztethetők a kolostor értékrendjével, szabályaival. Az ilyen szövegek olvasása valószínűleg tiltva volt, és csak titokban kerülhetett rá sor.
Nyelv: latin.
Cím: a versgyűjtemény lelőhelyét jelöli, carmina burana = beureni énekek (carmin=ének, burana=beureni)
Szerzők: vándordiákok (vágánsok) és klerikusok (goliardok). Minden szerző névtelenül szerepel a Carmina Burana címet viselő kéziratban. Azt is lehetetlen megállapítani, hogy milyen nemzetiségűek voltak (feltehetőleg voltak köztük angolok, franciák és németek).
Minták, előzmények, források: a szerzetesi iskolák rakoncátlan tanulói magukkal hozták a latinos műveltséget, a klasszikus költőkön csiszolódott formaérzéket, és tudásukat jó érzékkel hasznosították verseikben.
Műfaj: különböző műfajú versek gyűjteményéről van szó: epikus történeti dalok, siratók, társasági dalok, ivó és táncdalok, szerelmi panaszok, udvarló dalok stb.
Téma: többféle témát dolgoznak fel a versek. Vannak komolyak (pl. pénz hatalma, erkölcsi romlottság, világ rendezetlensége) és vidámak (pl. fiatalság, szerelem, testiség, mámor, kocsmázás vagy taverna örömei).
Hangulat: témától függően komoly, bíráló hangvételű és pezsgő, vidám, játékos hangulatú is lehet.
Forma: változatos. A Carmina Burana versei többször refrénnel is ellátott, rímes alkotások, gyakran a himnuszok ritmusára és dallamára komponálták őket.
Szerkezet: tárgyi szempontból 2 fő részre oszlik:
- komoly tárgyú költemények (témák: egyház romlottsága, papok züllöttsége, gazdagok dölyfössége – ezeket ostorozza a költő)
- vidám hangulatú költemények (szerelmes versek, bordalok)
Világkép: a középkor hagyományos életfelfogásával szemben a vágáslíra nagyobb hangsúlyt helyez a személyes érdemekre. A vágánsoknál megjelenő egyéni értéktudat arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemesség és az erényes élet egyéni választás, egyéni döntés kérdése.
Fogadtatás: a vágánsdalok (így a Carmina Burana darabjai is) saját korukban széles körben ismertek voltak.
Jelentőség: a vágánsköltészet motívumai, képei, ritmusai a népköltészetre is hatást gyakoroltak.
Utóélet: a Carmina Burana egyes darabjai a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, a német Carl Orff (1895-1982) azonos című oratorikus műve által váltak ismertté és népszerűvé, melyben a modern zeneszerző a középkori dallamvilág felhasználásával alkotott modern zenei kompozíciót a Carmina Burana szövegeire.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
