A második vers Lesbia madárkájáról a 3. számú költemény Catullus verseskötetében. Ez a költemény, mely talán az előzőnél is híresebb, a madárka haláláról szóló ún. állatsirató vers, amely egy hellenisztikus műfaj volt.
III.
Sírjatok Venusok, ti is Cupidók
és minden szerelemtudó halandó.
Kedvesem madarát siratni jertek,
kedvenc kis madarát a kedvesemnek,
kit jobban szeretett saját szeménél,
mert mézesszavu volt s parancsolóját
úgy ismerte, akár a lányka anyját.
Nem mozdult soha máshová öléből,
ugrált erre meg arra és csicsergett,
énekelt, egyedül csak asszonyának.
Most sötét utakon megy arra, honnan,
mondják: senkise térhet ujra vissza.
Átok rátok, az Orcus éjjelében
minden kedveset elnyelő vad árnyak:
ily szép kismardarat raboltatok most.
Jaj, gonosz vakeset! szegény madárka!
hölgyem szép szeme most vöröslik és a
sírástól temiattad ég dagadtan.
(Devecseri Gábor fordítása)
A vers beszélője teljesen átérzi szerelmese bánatát, aki elvesztette kedvenc kismadarát. A hangnem érzelmes, panaszos, gyászdalra emlékeztet. Ugyanakkor nem komoly bánatot sugall, hanem inkább tréfásan szomorkás, sőt, némileg ironikus is.
Ez a vers is tulajdonképpen egy játékos, bújtatott vallomás. Szerkezetileg 3 egységre bontható fel.
Az 1. egység (1-2. sor) a versindítás, amely egy túlzást tartalmaz. Venus és Cupido istenek nevét többes számban használja a költő, ami arra utal, hogy minden szerelmes emberhez szól.
Azt akarja, hogy még az istenek is sirassák Lesbia madarát, ezzel világra szóló tragédiává növeli a madárka halálát („Sírjatok Venusok, ti is Cupidók / és minden szerelemtudó halandó. / Kedvesem madarát siratni jertek”). Ez a túlzás a megdöbbenést fejezi ki, amit a beszélő az eset láttán érez. A madárka felfokozott értéket képvisel a szemében, hiszen Lesbia madárkája volt.
A 2. egység (3-10. sor) a madárka szerepének, érdemeinek felnagyítása. A lírai én hosszan ecseteli a madárka érdemeit, s további túlzásokkal nagyítja fel Lesbia életében játszott szerepét.
A 3. egység (11-16. sor) egy hirtelen felcsattanó átok. A hangnem komorrá változik, de ez a tragikus hang megjátszott, nem igazi. A beszélő valójában nem a madarat sajnálja, az ő indulatának nem a madár pusztulása az oka, hanem annak következménye: Lesbia bánata, vörösre sírt szemei. A sírás árt a hölgy szépségének.
Amolyan mosolygó komorság ez, amely mögött az a ki nem mondott remény munkál, hogy a lírai én talán betöltheti Lesbia életében azt a szerepet, amit eddig a madárka töltött be. Vagyis át akarja venni a kismadár helyét.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
