A madárka egyébként veréb vagy rigó lehetett (a rómaiak a verebet díszmadárként tartották, de az ő verebük nem azonos a mi szürke verebünkkel). A veréb mellesleg Aphrodité (római nevén Vénusz) kedvenc madara is, és Szapphó himnuszában is szerepel.
A Lesbia madárkája verselése időmértékes. Catullus a kifinomult alexandriai költészetet a népies hanggal ötvözi. Barátaival az alexandriai iskola szófukar, tömör kisverseit tartották mintáiknak, hellén példaképeket követtek, de emellett természetességre, közvetlenségre, érzelmeik őszinte kifejezésére is törekedtek. Olykor nyersek, gorombák vagy trágárak is voltak.
Catullus költészetét kortársai lelkesen ünnepelték, méltányolták: a kisebb költők szerették, a két nagy klasszikus (Vergilius és Horatius) azonban féltékenyen elhatárolódott tőle, és sokkal „illedelmesebb” költészetet művelt (ugyanakkor verseiből ők is merítettek ihletet).
Catullus háromszáz éven át volt töretlenül népszerű, aztán ezer évig gyakorlatilag megfeledkeztek róla. Verseskötetére a 14. században véletlenül bukkant rá egy veronai polgár, és szülővárosának ajándékozta.
A kötet valahogy Petrarcához is eljutott, így került vissza Catullus a köztudatba. Aztán ennek az egyetlen kötetnek is nyoma veszett, de addigra a reneszánsz humanisták már készítettek róla másolatokat. Így maradtak fenn Catullus művei az utókornak.
