József Attila: Tiszta szívvel, Levegőt!, Óda. Klárisok, Medáliák, Holt vidék, Külvárosi éj, Téli éjszaka, A város peremén, Reménytelenül, Eszmélet, A Dunánál, Nagyon fáj!, Nem emel föl, Kései sirató, Flórának, Ars poetica, Bukj föl az árból, Hazám, Tudod, hogy nincs bocsánat

Az Ime, hát megleltem hazámat József Attila kései költészetének egyik létösszegző alkotása, melyben a költői magatartás már búcsúzó. 1937 novemberében írta Balatonszárszón (és december 3-án meghalt), valószínűleg utolsó verse.

Ime, hát megleltem hazámat

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

Az Ime, hát megleltem hazámat a teljes reménytelenség és elesettség verse. A költő úgy érezte, lehetőségei bezárultak, esélye sincs már az emberhez méltó életre. Betegsége is egyre jobban elhatalmasodott rajta. Nem látott kiutat, és a költészet sem adott már vigaszt.

A címet az utókor adta a versnek, a vers első sorát. Ez a verskezdés egy meditáció, elmélkedés eredményeként fogalmazódott meg a költőben. Egyfajta felismerést, megvilágosodást érzünk benne.

Nagy megnyugvás, bizonyosság is érződik a versből. A költő most már tudja, meglelte hazáját. Belenyugvással veszi tudomásul, hogy nincs tovább, nem térhet ki sorsa elől: „E föld befogad, mint a persely.” Szinte nyers szókimondással beszél a saját sírjáról.

A persellyel való azonosítás alapja az lehet, hogy a sírgödör szájáról a persely keskeny nyílására asszociál a költő.

Az erős hatást az okozza, hogy a haza fogalmát szűkíti le arra a pici földdarabra, amelybe majd eltemetik (ha lesz egyáltalán valaki, aki eltemeti). A haza tehát itt nem egy eszméltető, éltető közösség, hanem épp hogy annak a hiányáról szól a vers.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!