A tihanyi Ekhóhoz témája a magány, az elhagyatottság fájdalma, a társadalomból való kivetettség szorongató élményének megszólaltatása. A költő, az ember hiába menekül, az adott társadalomban kellene megpróbálnia élni, életben maradni. Csokonai menekülési kísérletei sorra kudarcot vallanak, hiába a nemes eszmék, mert önmaga elől senkinek sincs hová elfutni.
Motívumok: a szentimentalizmus motívumai: halvány holdnak fényén elhagyatottan sírva sír, elpusztult reményét jajgatja el (mindez nem a stílushatás kedvéért szerepel, hanem egy megszenvedett valós élmény áll mögötte, így Csokonainál a szentimentalizmus kellékeinek használata őszinte és hiteles).
Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, figura etymologica (pl. „sírva sírok”), ellentét (pl. „bölcs”-„setét hegyek”, „vigadoznak”-„sírok”), ismétlés, költői jelzők, felsorolás
A versnek fontos kifejezőeszköze az ellentét. A költő a boldogtalanság és a boldogság, a kitaszítottság és a vigasztaló társaság ellentéteit feszíti egymásnak.
Hangszimbolika: az „r” hang az élettelen természeti tárgyak lélektelen közömbösségét fokozza fel (1-2. versszak).
Beszédhelyzet: a lírai én a füredi parton ülve egy jelenséghez beszél: a megszólított az ekhó (visszhang), s egyben Ekhó istennő is (megszemélyesítés), Tihany „rijjadó leánya” (aki segítő nimfaként jelenik meg, mivel a görög mitológia tündéreinek, nimfáinak egyike).
A cím jelzős szerkezet, témajelölő, a hozzáéneklést sejteti. Az ekhó visszhangot jelent.
A vers szerkezetileg 3 egységből áll.
Az 1. egység (1-2. versszak) a felütés, az Ekhó megszólítása és a vershelyzet leírása: a lírai én magányosan üldögél „a halvány holdnak fényén”, a füredi parton, s a túlparti tihanyi visszhangot szólongatja. Ekhóhoz kiáltva könyörög az istennőnek, hogy segítsen rajta.
Itt a költő tulajdonképpen saját élethelyzetét mutatja be: magányos, ki van rekesztve az emberi közösségből, a Füreden vigadó boldogok közül. Ezzel megjelenik a társadalmi szint is a magánéleti szint mellé: azok a boldog emberek ugyanis, akik Füreden vigadnak, a gazdagok, akik már ebben a korban is Balatonfüredre jártak nyaralni (Füred kedvelt üdülőhely volt a gyógyforrása miatt).
A vers beszélője velük állítja magát ellentétbe. Azt panaszolja el, hogy embertársai kiközösítették, kigúnyolták, megtagadták, elárulták és balsorsa iránt is közömbösek. Így hát a füredi parton egy magányos, sorsüldözött, hányatott sorsú, reményvesztett, csalódott ember hívja segítségül Ekhót, és arra kéri, hogy panaszait kiáltsa világgá.
A 2. versszak 6. sorában megismétli a megszólítást („És te, Nimfa!”), majd tovább erősíti a 3. versszak elején, hiszen az ekhó (visszhang) csak azt tudja ismételni, amit a „Zordon erdők, durva bércek, szirtok” elzengtek, elharsogtak.
A 2. egység (3-6. versszak) a panaszos kérést erőteljes felszólítássá tágítja: a beszélő a Nimfa lakhelyét szólítja meg. A zord erdők és bércek is több együttérzést mutatnak felé, mint az emberek, akiknek érzéketlen, lelketlen közömbössége miatt csak a természetre bízhatja panaszait, csak a természettől várhat rokonszenvet.
A reményeitől megfosztott, teljes kilátástalanságba zuhant ember élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását panaszolja el, elmagányosodásának okait sorolja fel, utalva életének meghatározó mozzanataira (a debreceni kollégiumból való kicsapatására, tudós koldulására, a lehetséges pártfogók, mecénások közönyére, versei megjelentetésének lehetetlenségére.
A „Nincsen szív az emberekbe” megállapítás nem embergyűlöletből vagy filozófiai kiábrándultságból fakad, hanem a kort minősítő társadalmi tapasztalat, feudalizmusellenes bírálat. Még barátai is „felkeltek” a költő ellen, azaz elfordultak tőle vagy ellene támadtak.
A panaszáradat oka nem Lilla: a szerelmi csalódás csak az utolsó csepp volt, mely tudatosította veszteségeit. Így egyetlen szemrehányást sem tesz hűtlen kedvesének, sőt, mindennek ellenére „áldott lélek”-nek nevezi. Különben is tisztán látta azt, hogy Lilla elvesztésében elsősorban társadalmi okok játszottak szerepet: a „szokás” és a „tyrann törvény” (szülői önkény): a lányt apja adta férjhez egy gazdag kereskedőhöz.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
