Motívumok:
- börtön (cella) – nemcsak fizikai, hanem metaforikus értelemben is jelenti a szabadság hiányát. A börtön zárt tér, zárt világ. Sivár, embertelen közeg, melyet az emberi kapcsolatok, az önbecsülés, a világ ésszerűségének, megérthetőségének hiánya jellemez.
- kapu (börtönből kivezető kapu) – nemcsak fizikai értelemben nyílik egy új térvilágra a börtön kapuja. A tágasságba, a szabadságba való belépést is jelenti. Egy másik életforma kezdetét szimbolizálja, ugyanakkor az útnak indulás bizonytalanságát, a világba, a társas közegbe való visszailleszkedés, az újrakezdés nehézségeit is jelentheti.
- gyermek – az új élet kezdete
- tavasz (időtoposz), a természet újraéledése („piros hónaposretek”, „zöld saláta”, „fehér orgonabokor” – az élet folytatására utal
- virágzó almafa – függőlegesen is megnyitja a teret, a fa ágai közt égre néző tekintet a végtelenbe vész, így nemcsak az „érzékelhető”, hanem az „érinthetetlen” is megjelenik – a megfoghatatlan szabadságélményt jelenti
- otthon (szegényes berendezésű cselédszoba: kopott szekrény, vaságy, szék, asztal) – ismerősség, otthonosság érzetét kelti
- tükör – szembesülés saját sorsával
- mosdatás – az összetartozás jelképe, a megtisztulást, a múlttól való szabadulást és az újrakezdést is jelenti, rituális cselekvés és bibliai utalás is. Emellett a feleség odaadó szeretetéről, együttérzéséről és gondoskodásáról vall.
- szerelem – önmagán túlmutató érzés, az emberi lényeggel lesz azonos, az emberi értékek győzelmét hirdeti (akárcsak Nagy László verse, a Ki viszi át a Szerelmet, amely szintén ez idő tájt keletkezett).
Nyelvezet: köznyelvi szóhasználat jellemzi, melynek szavai utalnak a korra (pl. politikai fogoly).
Szereplők, jellemek:
B: a főszereplőt mindössze egy betű jelöli, nevének csak a kezdőbetűjét tudjuk (ugyanúgy, mint Franz Kafka regényeiben). Jelleméről semmit sem tudunk meg, még külső tulajdonságait, megjelenését sem közli az író. A főhősnek tehát nincs neve, nincsenek egyéni vonásai, nincs személyessége.
Ezzel fejezi ki az író azt, hogy a főhős sorsa nem egyedi, egyszeri sors, hanem általános sors, olyan eset, ami sokakkal előfordul. Ez a fajta alakformálás segíti egy általánosabb jelentés, egy példázatosabb, parabolisztikusabb jelentés megteremtését, ugyanakkor a mű megalkotottságát (fikcionáltságát) is nyomatékosítja.
Csak annyit tudunk B-ről, hogy 7 évet töltött börtönben (ebből másfelet a halálraítéltek cellájában), és most engedték ki. Ruhája gyűrött és penészes, arca fakó, beteges.
Hogy miért ítélték el, nem derül ki. Letartóztatásának okát sosem tudja meg sem ő, sem az olvasó. Ettől B. szorongóvá, bizonytalanná vált. Nem érti, miért volt börtönben, sem azt, hogy miért engedték ki. Szabadulása utáni első lépései, percei hihetetlen kétségeket, bizonytalanságot ébresztenek benne. Szokatlan számára a szabadság, kívülállóként szemléli a világot.
Hazatérése során egy taxisofőrrel beszélget, aki részvéttel, igazi felebaráti szeretettel fordul felé, segíti. Otthon a házbeliek is szeretettel fogadják. Feleségének hűsége felől semmi kétségünk nem lehet. A címet is itt értjük meg: ez az igazi szeretet, igazi szerelem.
B. felesége: nem tudunk meg róla sokat. Az elbeszélő csak a lényeget árulja el: azt, hogy az asszony szereti és megvárta a férjét. Ezt önvallomása tanúsítja. B. felesége a hűség, a kitartás jelképévé válik, akár Pénelopé az Odüsszeiában.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
