Szerkezet: 3 részből áll.
1. rész: B., a politikai fogoly kiszabadul a börtönből, ahol 7 évig tartották fogva. Nem tudja, miért csukták le, ezt a bűntudat hiánya is alátámasztja. Szabadulása is éppen ilyen indokolatlan, hihetetlen. Nem érti, mi miért történik. Bizonytalan léptekkel elindul hazafelé.
A szabadság első jele: nem köszön a villamoson egykori börtönőrének.
2. rész: B. villamoson utazik hazafelé. Csodálkozik mindenen: az embereken, a város látványán. Szokatlanok a képek, a zajok, maga a szabad mozgás lehetősége.
A villamoson tanúja lesz a kalauznő és egy utas évődő beszélgetésének.
Ezután taxiba ül. A sofőr az első ember, akivel szót vált. A taxis együttérzéssel tekint rá. Sajnálatot érez a politikai fogoly iránt és emberségesen bánik vele.
B. gyalog folytatja útját. Érzékeli a hangok, a színek, az illatok csodálatos, az évek során szinte elfelejtett gazdagságát. Késő tavasz van, a természet burjánzó, virágzó sokszínűsége mellbevágó élmény B. számára, aki szinte rosszul lesz a szabadságtól, a látványtól.
Szorong a családjával való találkozás miatt.
3. rész: B. hazaérkezik. Várnia kell, míg felesége és kisfia hazaérnek. 7 éve nem látta őket, érthető a feszültsége.
A találkozás boldogsága leírhatatlan. Feleségével 7 éve nem látták egymást, és az asszony azóta várja őt, szerelemmel várja. A két ember találkozása, szerelmük ismételt kimondása az elbeszélés csúcspontja. Tovább már nem fokozható az érzés, amit képileg a feledhetetlen mosdatási jelenet fejez ki.
A szerelem, amit egymás iránt éreznek, nemcsak érzelem, nemcsak szolidaritásérzés, hanem egy olyan szövetség, amely szétszakíthatatlannak bizonyul. Ez a szerelem képes feloldani a múltat, amely tönkretette hét évüket és beárnyékolja a jövőjüket is. Ez a szerelem győzelmet jelent mindenfajta társadalmi rossz felett.
Cselekményvezetés: a novella klasszikus felépítésű, lineáris (egyenes vonalban előrehaladó) idővezetésű.
Előadásmód: az E/3. személyű elbeszélő közvetlen elmélkedés, beleszólás nélkül mondja el az eseményeket. Csak a legszükségesebb információkat adja meg, mégis mindent megtudunk a főhősről, amit az író céljai szerint meg lehet és meg kell róla tudni.
Elbeszélői nézőpont: nem mindentudó az elbeszélői magatartás. Maga az elbeszélő háttérbe szorul, de jelenléte érzékelhető valamiféle erőteljes, objektív gondolatiság által. Vagyis hangsúlyos az elbeszéltség, a szövegszerűség, de úgy, hogy ez nem szakítja meg a történetmesélés folytonosságát.
Kifejezőeszközök:
- párbeszédtechnika – mindhárom részben fontos, de különösen a feleséggel való találkozás jelenetében, ahol az esetlen, suta mondatok, az ismétlések, a csöndek, az apró szövegbeli elmozdulások pontos kimunkálása nagyban hozzájárul a novella megrendítő hatásához
- filmszerűség – filmszerűek a történések: fontos a dinamika, a képek gyors váltakozása, a szín-és hanghatások. A látvány és hanghatások dinamikáját a filmszerű, pergő képekből, képmozaikokból építkező szöveg eredményezi. A filmszerűség, a képmozaikos szövegépítkezés a börtönben eltompult érzékelés zavart, kapkodó újraéledését érzékelteti.
- hiperbola (túlzás) – a színek, hangok és mozgások felszabadult, élettel teli világát erős túlzások érzékeltetik (pl. „minden szín robbanni kezdett”, „rikító, szürke egyemeletes ház”, „sok millió ember sétált”).
- késleltetés (a hazatérés késleltetése) – célja a szabad térben való mozgás részletezése, amely B.-nek az új körülményekhez való alkalmazkodását jelenetezi.
- érzékelés (látás, hallás, szaglás) fontos szerepe – pl. látás: „pipacspiros ló”, hallás: „a mennyezetig megtelik hangos zenével, énekkel, párbeszédekkel”, szaglás: „Az asztal fölött a felesége szaga érzett”, „teleszívta magát a felesége szagával”.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
