Világkép: pesszimista. Már a Zrínyi dala is kemény ítélet az „elkorcsosuló” nemzet felett, de még nem olyan könyörtelen vádirat, mint ez a vers, hanem inkább csak figyelmeztetés. A költő még reménykedett, hogy a helyzet megváltozhat.
A Zrínyi második éneke azonban már a teljes pesszimizmus jegyében íródott, hiszen az előző vers óta eltelt nyolc év, és a költő azóta az országgyűlésben megtapasztalta a köznemesség elvtelenségét, önzését, és az arisztokrácia közönyét, a reformok elutasítását.
Üzenet: valójában a vers megírásának célja és a benne foglalt pesszimista jövőkép ellentmondásos (paradox). Hiszen a vers zárlata alapján a biztos halál lesz a magyarság jövője (ezt jelzi a romantikus nemzethalál-vízió), ugyanakkor a vers megírásának célja pont a nemzethalál elkerülése volt.
Az elkeseredett aggódás kifejezése mellett Kölcsey hatni akart az olvasóra: a költői szándék nem más, mint felrázni, küzdésre sarkallni a magyarságot. Ezért hívta fel a figyelmet a nemzet mint közösség felelősségére saját sorsának irányításában.
Hiszen a Sors törvénye nem egy lineáris pusztuláselv. A törvény nem csupán az, hogy a nemzetek-kultúrák elpusztulnak, hanem az is, hogy erkölcsi bűnök (pl. önzés, gyávaság, a haza sorsa iránti közöny) következtében pusztulnak el. Vagyis csak a bűnösök vesznek el, az önmagukat megújítani tudó nemzetek fennmaradnak. A gyönge elhull, a küzdeni képes felemelkedik, ezáltal fog a történelem a szép és a jó felé haladni (s a haza földje „szebb arcot” ölteni).
Ez azt jelenti, hogy a nemzetünk sorsát nekünk magunknak kell formálnunk. Kölcsey célja a vers megírásával az volt, hogy mi magunk legyünk az a „más keblű” nép a „négy folyam partján”: azaz akarjunk és tudjunk hazafivá válni, a reformok szükségességét felismerni, a feladatokat felvállalni és a saját jövőnkért tenni. A vers jövőképe tehát nem pusztán a vereség, hanem a vereség és a győzelem egyszerre.
Strófaszerkezet: minden versszak utolsó két sora szentenciózus: Kölcsey ezekben a versszakvégi utolsó sorokban helyezi el, s ezáltal kihangsúlyozza a fő mondanivalót. A Zrínyi-versszakok (1. és 3.) végén az utolsó két sor egy-egy tömör kérést, a Sors-versszakok (2. és 4.) utolsó két sora egy megfellebbezhetetlen ítéletet fogalmaz meg.
Verselés: a Zrínyi második éneke rímes időmértékes verselésű. A strófák nyolcsorosak, 11 szótagos hatodfeles és 8 szótagos négyes jambusi sorok váltják egymást, de az utolsó, nyolcadik sorban, ahol a logika szerint 8 szótagos sornak kéne állnia, nem az áll, hanem egy 10 szótagos ötös jambusi sor.
Rímelés: keresztrím, rímképlet: ababcdcd.
Bár a verset olvasva (sokadszor), az elemzés megfogalmazásai érzés szinten mindig pontosan megjelennek bennem, de így „szakszerűen” formába öntve, konkrétan megfogalmazva még megrázóbb hatást keltenek.
Köszönet érte. Lementettem a most ötödikes unokám számára!