Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés színenként)

4. szín: Egyiptom

A 4. szín helyszíne Egyiptom, Ádám fáraóként, Éva rabszolganőként jelenik meg. Lucifer a fáraó minisztere.

Ez a hármas szereposztás végig megmarad a drámában: Lucifer, Ádám és Éva a központi szereplők. A mellékszereplők mondanivalója, szerepe, drámai feladata kevés. Mindig az viszi előre a drámát, ami Ádám és Lucifer közt történik. Időben, kultúrákon keresztül haladunk a történelemben. Mindig egy nagyobb időszak jellemzőit ragadja meg Madách.

Az egyiptomi szín cselekménye

Egyiptom Afrikában, a Nílus partján, régi kultúrájú, rabszolgatartó nép. A fáraó áll a nép fölött, és ez évezredek óta így van.

Egyiptomban a fáraó dúskál minden földi jóban és gyönyörben, dicsőséget dicsőségre halmozott, piramist építtet, mely évezredekre megőrzi majd a nevét. Mégsem boldog. Lucifer emlékezteti, hogy mindez csak „percnyi dőre játék”, semmit se ér, és nem tart örökké.

Az egyik rabszolga, aki a piramison dolgozik, a csarnokba menekül, mert nagyon verik, és Ádám trónja előtt összerogy. Neje (Éva) sikoltva borul fölé, a rabszolga haldoklik, ő segíteni próbál rajta. A felügyelők ki akarják őket hurcolni, de a fáraó nem engedi. Szívébe a nő láttán ismeretlen érzés száll: érzi, hogy Éva lerántja őt a magasból a porba.

A pórnép csak azért él, hogy követ hordjon a piramishoz a fáraónak, és utódokat nemzzen, akik ugyanolyan rabszolgák lesznek. „Milliók egy miatt” – hangzik el a mondás, vagyis milliók szenvednek egyetlen ember hatalomvágya miatt.

Ádám beleszeret a nőbe, akinek férje meghal. Magához akarja emelni a trónra, és parancsára Éva bármit kész megtenni. De kintről jajszó hallatszik, a nép jajgat, mire Éva összerezzen – fáj neki, mert ő is a népből való.

A népnek joga van jajgatni, az igával együtt örökölte ezt a jogot, mondja Lucifer. Éva nem tudja nem meghallani a nép jajgató szavát, így arra kéri Ádámot, tanítsa meg süketnek lenni. Ádám azonban épp őrajta keresztül hallotta meg a nép hangját, amit nem hallott soha azelőtt.

Lucifer kijelenti: a tömeg arra van teremtve, hogy dolgozzon, húzza az igát. Ha Ádám felmenti a szolgálat alól, akkor új gazdát keres magának. Ugyanis a népnek nincs öntudata, szüksége van valakire, aki uralkodik rajta.

Ádámnak ez persze nem tetszik. Felszabadítja a rabszolgákat, egyenlőséget hirdet, a piramist pedig befejezetlenül hagyja. Hadd legyen a rom intő jel azoknak, akik nagyra törnek:

„E mű meg álljon bevégezetlenül, Intő rom annak, aki nagyra tör, Erőnk s gyöngéknek nagy kérdőjele.”

Évát, aki vigasztalja, gyarlónak és szűk látókörűnek nevezi, de talán éppen ezekért a gyengeségekért szereti őt, ő, az erős, büszke férfi.

Ekkor fogja el a vágy, hogy láthassa a jövőt. Megkéri Lucifert, mutassa meg, mi lesz a hírnevéből egy évezred múlva. Kiderül, hogy a piramisait betemeti a föld, neve, szelleme elvész, csak teste marad meg, mint múmia. Torz, felismerhetetlen arccal, amiről nem lehet tudni, úr volt-e vagy szolga. Ádám ezt nem bírja elviselni, ezért elindul, hogy felszabadítsa a népet, a millióknak érvényt szerezzen.

A kiemelkedő egyén és a tömeg viszonya

Mit látunk az egyiptomi színben? Megjelenik a kiemelkedő személyiség, az uralkodó, és megjelenik a tömeg. Felvetődik az egyenlőség gondolata, Ádám a valódi nagysághoz vezető utat keresi. A népe nem egy dicsőítő tömeg, aki imádja, és kész érte bármit megtenni, hanem felügyelők vannak: csak erőszakkal lehet rendet tartani.

Ádám mint gondolkodó ember jelenik meg, a fáraó csak szerep: a közege, a jelmeze. Ő mindig kiszól, kilép ebből a szerepből. Kétkedő, gondolkodó, a nőben a társat meglátó ember ő.

Fáj Ádámnak, hogy milliók szenvednek miatta, megüti a lelkét. „Neked silány szám, nékem egy világ” – mondja Éva.

A romantikus Madách szereti tömörítve megfogalmazni egy szereplő mondanivalóját. Ez romantikus attitűd, frappáns, rövid, s gyakran ellentétes szerkezetű. Párhuzamokat, analógiákat és ellentéteket is szívesen használ.

A hatalomvágy hiábavalósága

„Minden ember uralomra vágy” – mondja Lucifer. – „Pár ezredév gúláidat elássa.” A gúla (piramis) az ember hatalmát, kitüntetettségét akarja szimbolizálni, de nem időtálló.

Lucifer több ezer évre előre lát, előrevetíti, hogy a szellő nagyon kicsit mozdul, kicsi port visz magával, de az idő múlásával, bár kicsi, gyönge és erőtlen e szellő, mégiscsak betemeti a gúlát, hiábavalóvá téve az óriási munkát, amit milliók egy miatt építettek.

Lucifer figyelmezteti Ádámot, hogy hiába emelik a piramist egyre magasabbra, nem tud örök dicsőséget adni a nagy személyiségnek.

Ádámot szíven üti, amit a rabszolga mond. Csak szabad államban lehetnek az emberek egyenlők. „Enyésszen az egyén, ha él a köz, / Mely egyesekből nagy egészt csinál.” Vagyis pusztuljon az egyén a köz miatt.

Ádám romantikus erővel elhagyja a nőt, a társat, a szerelmet, mindent, mert ezen a hamis úton sok időt vesztett. Kéri Lucifert, hogy vigye előrébb az időben.

Férfi-nő kapcsolat

A következő színben a férfi-nő viszony is másképp fog megjelenni, itt Egyiptomban alá-és fölérendelt a férfi és a nő. Ádámot ez is zavarja, hogy csak parancsra szereti őt Éva. A férfi az erős, az okos, a magával ragadó, a nő pedig az alárendelt, a gyenge, az akarattalan. Nemcsak a rabszolga és a fáraó, de a férfi és a nő közötti különbség is megjelenik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!