A kis csizmák – A történet főhőse az öreg Bizi József, aki szívtelen, gőgös, fösvény, s uzsorával szerezte vagyonát. Eddig jól élt, ám az utóbbi időben rájár a rúd: lánya meghal, ökrei felfújódnak, a csűrje leég, lovait szegénylegények hajtják el, fia haldoklik.
A templomnak felajánlott adománnyal próbálja kiengesztelni Istent, aki ezeket a csapásokat büntetésül küldte rá. Csakhogy az adományát hidegen fogadják az egek: a templomnak vásárolt Mária-kép összetörik, mivel a szekér alatt leszakad a Bágy folyó hídja, a temetőben felállított kőkeresztet pedig másnap egy villámcsapás töri ketté.
Bármit tesz Bizi apó, minden rosszul sül el. Ám akkor, amikor felkarolja a kis Andrást, egy anyátlan-apátlan árvát, akinek Filcsik Istvánnál csizmát is vásárol, és akit örökbe is fogad, váratlanul minden jóra fordul. A vihar elvonul, ellopott lovai megkerülnek, az orvos közli, hogy fia túl van az életveszélyen.
A novella tanulsága az, hogy a jótett elnyeri jutalmát, sőt, feledtetni tudja a korábban elkövetett bűnöket is.
Tímár Zsófi özvegysége (elemzés ITT olvasható)
Az a pogány Filcsik – Filcsik István, az öreg csizmadia a falubeliek szerint egy mogorva, rideg, érzéketlen, „pogány” emberkerülő, aki senkit és semmit nem szeret, csak a bundáját. Ítéletüket arra alapozzák, hogy Filcsik megtagadta saját lányát, amiért az megszökött a fiatal szolgabíróval. Neki semmi sem szent, még a haldokló lánya sem.
Filcsik esetében téved a falusi közvélemény: az öreg csizmadia valóban nem tudja megbocsátani a lányának, Terkának, hogy eladta magát pénzért a szolgabírónak, viszont a haldokló Terkáról lehúzott bundáját ráteríti egy alvó koldusasszonyra s a gyermekére.
Ez azt jelzi, hogy Filcsik hajlíthatatlan, kemény jellem, aki nem képes a megbocsátásra, viszont van benne részvét a szenvedők iránt és van a szívében emberi jóság.
A bágyi csoda – Vér Klári, a kikapós, vörös hajú, kacér menyecske a bágyi molnár felesége. Amikor férje bevonul katonának, Klári megesküszik neki, hogy hűséges marad hozzá a távollétében. Így fogadkozik: „Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul.”
Persze megszegi a szavát, amit csak abból tudunk meg, hogy egy nap a Bágy patak szép csendesen elkezd visszafelé folyni. (A „csoda” hétköznapi magyarázata, hogy a leeresztett zsilipek miatt a patak felduzzadt.)
Szűcs Pali szerencséje – A címszereplő korábban nagy korhely volt, részeges, iszákos ember, de már megjavult, leszokott az italról. Annyira jól mennek a dolgai, hogy abban reménykedik, a jómódú, rátarti Bedéné hozzáadja a kis Bede Erzsit feleségül. Épp Erzsi kezét megy megkérni Gózonba, s útközben négylevelű lóherét talál, amely a babona szerint szerencsét hoz.
Úgy tűnik, Szűcs Palinak valóban szerencsét hoz a lóhere, ugyanis Mák Gergely felajánlja neki a jószágát haszonbérbe, így Szűcs Pali független ember lehet, s ez növeli esélyeit kérőként is.
Gózonban is szerencséje van: piros jegykendőjéért megkapja Erzsi babos kendőjét, így boldogan indul haza, teli jó reményekkel. Igen ám, de kísértésbe esik, hogy a bodoki kocsmában megünnepelje a leánykérés sikerét.
Be is tér a kocsmába, és örömében úgy leissza magát, hogy másnap arra se emlékszik, hogyan került haza. A zárlatban már csak a főszereplő nézőpontja érvényesül: Szűcs Pali meglátja az ágyon kiterítve a piros jegykendőjét, amelyet tegnap délben Erzsiéknél hagyott. Ezek szerint visszaadták, s ezzel a főhős házassági reményei füstbe mentek, de az eszmélni kezdő Szűcs Palinak ez eszébe sem jut. Arra gondol, hátha csak álmodta, hogy Gózonban járt, a valóságban talán nem is volt ott.
Mikszáthnál a népmesékhez hasonlóan a bűnöket mindig bűnhődés követi, így történik ez Szűcs Pali esetében is. Korhelykedése miatt az a büntetése, hogy elveszíti Bede Erzsit.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Sokat segít,jó kis weboldal
Mindenkinek ajánlom