Időkezelés
A cselekmény egyenes vonalú, lineáris (egy szálon futó) az elbeszélés. Jelen ideje mindössze néhány óra, egy délelőtt játszódik le. Ez a jelen azonban folyton egybemosódik a múlttal, a katona emlékeivel, háborús vízióival, a valóság a hallucinációkkal.
A cselekmény valóságos helyét és idejét a főhős tudatában elhomályosítja a háborús élményekre való visszaemlékezés. Lépten-nyomon összekeveredik a régi énje és az új, megzavart tudatvilága.
Azt is megtudjuk, hogy ősszel játszódik a történet: az egyes évszakok rögzült jelentéssel bíró, gyakori toposzként bukkannak fel az irodalmi művekben. Az ősz hangulatilag és szimbolikusan is az elmúlás, az öregség toposza, a halált jelképező tél előhírnöke.
Ebben a novellában egyrészt a hangulatteremtésben van szerepe, hiszen egy virágzó tavaszi táj kevésbé illene a témához. Másrészt az, hogy ősz van, rosszat is jelent a főhősnek, mert ősszel kevesebb a munkalehetőség, és élelemről, ruháról is kell gondoskodni télire.
Írói eszközök
Az elbeszélő nem foglal állást, ítélkezés nélkül, tárgyilagosan adja elő a történetet. Móricz párbeszédekkel, monológokkal, a gondolataik és tetteik által jellemzi a szereplőket.
Csak a konkrét tényeket közli, de olyan részletesen, hogy érezhető: a novellát ihlető világot jól ismeri, és nem közömbös iránta. Mindent tudó elbeszélőként látja szereplői gondolatait, ismeri érzéseiket. Többnyire a katona szemszögéből láttatja a dolgokat, de időnként nézőpontot vált, és más szereplők szemszögéből láttatja a katonát.
Amikor az író belehelyezkedik valamelyik szereplő nézőpontjába, az ábrázolásmód is szubjektív lesz, pl. a felesége sajnálja a katonát, Sóvágó úr cinikusan, sértőn viselkedik vele stb.
Móricz helyenként függő beszéd használatával ábrázol. A függő beszéd által az olvasó megértheti, mit miért tesz a főszereplő, részletes lélekrajzot kapunk róla.
A szereplők lelkiállapotát az író sok mindennel mással is jelzi: pl. központozás által (gyakori a három pont), vagy hiányos mondatszerkezetek használatával. A kihagyások, elhallgatások is kommunikálnak valamit az olvasó felé.
Az élőbeszédet, tájnyelvi szavakat a kiejtés szerinti írásmóddal adja vissza, akárcsak a német vezényszavak magyaros kiejtését.
Számos helyszín található a novellában (a kert, ahol ásnak, a Vargáék háza, az utca, Sóvágó háza, a katona háza, a vásár színhelye, stb.), de környezetábrázolás alig van a műben. A fontosabb helyszíneket (Varga-ház, vásár, folyópart) a katona nézőpontjából ismerjük meg, az ő érzelmi szűrőjén keresztül.
Nemcsak a főhős megnevezetlen a novellában, hanem a helység is, ahol a történet játszódik. Ennek is az lehet az oka, hogy az író jelezni akarja: általános állapotokról van szó, a színhely akármelyik korabeli magyar falu lehetne.
Egyébként mivel fikcióról van szó, nem fontos, hogy valódi településen játszódjon a történet, amelyről hiteles ábrázolást kapunk, és a történet szempontjából sem lényeges, hogy hol játszódik.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
