Petőfi Sándor: Nemeti dal, A XIX. század költői, Egy gondolat bánt engemet, Az alföld, A puszta télen, Európa csendes, újra csendes, Felhők, Petőfi Sándor portréja, versei: A négyökrös szekér, Füstbement terv, István öcsémhez, A csárda romjai, A Tisza, Magyar vagyok, A királyokhoz

A vers szerkezete, verselése

A meggyőzési céllal írt vers a klasszikus retorika szabályai szerint épül fel.

Az 1. versszak tartalmaz egy tételmondatszerű kijelentést: „Nagy munkát vállal az magára, / Ki most kezébe lantot vesz.”

A 2-5. versszakban ezután kifejtés, magyarázat és érvelés következik.

A 6. versszak elején hangzik el a következtetés, amely a követendő költői magatartást szögezi le: „Addig folyvást küszködni kell.” (A „küszködés” szó itt nemcsak kínlódást, hanem küzdelmet is jelent.)

Gondolatmenete alapján A XIX. század költői 4 szerkezeti egységre bontható fel:

  • az 1. egység (1-4. strófa) kétféle költői magatartást állít szembe egymással.

A szentimentális költészeteszmény és képviselői állnak az egyik oldalon, a népért küzdő romantikus költőeszmény és képviselői pedig a másik oldalon, akik vezérnek, prófétának tartják magukat.

  • a 2. egység (5. strófa) egy utópikus jövőképet vázol fel. Ez a versszak 3 feltételes jelentésárnyalatú, időhatározói alárendelő összetett mondatból áll (egy romantikus körmondatból).

A három mellékmondat három feltételt fogalmaz meg, melyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy azt mondhassuk, elértük a célt. A három feltételt Petőfi három metaforával érzékelteti: „bőség kosara” = anyagi jólét, „jognak asztala” = jogegyenlőség, „szellem napvilága” = szellemi felvilágosultság, tanuláshoz való jog.

  • a 3. egység (6. strófa 1-2. sora) felszólítja a 19. század költőit, hogy megállás nélkül, folyamatosan küzdjenek mindaddig, amíg a fenti cél meg nem valósul.
  • A 4. egység (6. strófa 3-8. sora) egy szentimentális verszárlat, amely szerint a népvezér-költők nem az élettől nyerik el jutalmukat nagy munkájukért, hanem majd a haláluk után, amely szép, hősi halál lesz (ezt a „szelíd, lágy csók”, a „virágkötél” és a „selyempárna” szavak fejezik ki).

 

A vers kompozíciója zárt, kerek, nem feszítik szét az indulatok, tehát alapvetően klasszicista ízlést tükröz. Ezzel a klasszicista retorikussággal éles ellentétben áll a költői képek romantikus jellege.

Indulószerűen sodró ritmusa van, ami a versformának is köszönhető. A XIX. század költői ugyanis időmértékes verselésű, 8 és 9 szótagos, félrímes, jambikus sorokból épül fel. Rímképlete: xaxaxbxb.

Címértelmezés

A vers címe témajelölő (a mű témájára utal: költők feladata, költészet szerepe) és azt is kifejezi, hogy a versben megfogalmazott tételek melyik korra érvényesek (19. század). Megtudjuk belőle, hogy Petőfinek elsősorban a saját kora, a 19. század költői számára van mondanivalója, a versben olvasható összes elv, gondolat rájuk vonatkozik.

Mivel a cím hiányos szerkezetű, az olvasó sok mindent feltételezhet, hogy miről fog szólni a vers.

Például gondolhatja azt, hogy Petőfi saját korának, a 19. századnak a költőit fogja jellemezni, de azt is, hogy a versben költőtársaihoz, a 19. század költőihez fog beszélni. Akár azt is gondolhatjuk, hogy valamiről meg akarja majd győzni őket. Vagy azt, hogy a korabeli költészet szerepéről lesz szó, vagyis ars poetica lesz a vers. Némelyik előfeltevés a vers elolvasása során be is igazolódik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8