Füstbement terv
Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.
A vers már megírásának évében, 1844-ben megjelent nyomtatásban, méghozzá kétszer is: először szeptemberben a Császár Ferenc által szerkesztett Aradi Vészlapok című almanachban, másodszor pedig Petőfi Versek című kötetében.
Cím, hangvétel, verselés
Tudjuk, hogy a vers első címe Hiú terv volt. A Császár Ferenc-féle almanachban még ezzel a címmel jelent meg. Hiú terv: ez nem más, mint egy közhelyes jelzős szerkezet, amely mintha nem is Petőfié lenne.
A költő ezt a címet Füstbement tervre változtatta, amely egy közismert szólás, és így utólag meggondolva az egyedül lehetséges megoldásnak tűnik. A Versek kötetben már az új címmel jelent meg a mű.
A vers hangvétele nyugodt. Mintha a népdalok ősi ritmikájából lenne benne valami.
Időmértékes verselésű, jambikus lüktetésű, és ez az emelkedő versláb mintha a viszontlátás örömét és izgalmát jelző gyors szívdobogás ritmikai megfelelője lenne.
Az első 2 strófa hangsúlyosan is ütemezhető: a páratlan sorok felező nyolcasok, a páros sorok változó ütemezésű hatosok. A 3. strófától azonban ez a kettős ütemezhetőség megszűnik, mert az ősi felező nyolcas innentől a páratlan sorokban értelmes szavakat vágna ketté.
A helyesírásban is apróbb módosításokat eszközölt Petőfi a ritmikai megfelelés miatt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
