A költő alapkérdése az, hogy miért kevély a palota és miért szerénykedik a kunyhó? A palota gazdája lelki nyomorúságtól szenved, ami rosszabb, mint a kunyhó lakójának testi nyomorúsága (nélkülözés, szegénység).
A palota urának szíve meztelen, s azért öltözik díszesen, azért takargatja magát gyémántokkal, hogy gonoszságát elleplezze. Vagyonát is erkölcstelen módon szerezte, elvette a másét, s emiatt kell a szegény embernek ínségben élnie, és mivel szégyelli szegénységét, titkolnia azt.
A költő a megrablott emberek iránti mély rokonszenvét a madárfiókák allegóriájával fejezi ki. A héja és a kismadár egyenlőtlen küzdelme után a héja vígan lakomázik, míg a madárfiókák hiába várják anyjukat. Ez egy érzelmes kép, de olyan szűkszavúan van előadva, hogy nem tűnik szentimentálisnak.
Ez az allegória, ez a szomorú példamese az oka, hogy a költő annyira dühös lesz, hogy a 3. strófában már valósággal átkozódik is, és pusztító indulatában azt kívánja, bár dőlne romba a palota. A héja-palotalakó kegyetlenségére csak egyetlen válasz lehetséges: a megátkozás.
Mert ha leszaggatjuk a gazdag emberről a díszeket, cifra ruhát, stb., akkor nem marad más, csak lelki szegénység, üresség. A szegény ember azonban, bár kunyhóban lakik és öltözete egyszerű, lélekben gazdag. És Petőfi szeretete, áhítatos tisztelete mintegy templommá varázsolja a kunyhót, melynek lakóit arra kéri, áldják meg őt, és ő is áldást kér rájuk.
Így aztán a vers második fele és befejezése hangvételét, szókincsét tekintve „egyházias”. Aki a kunyhókból jön, az a világnak szenteli magát (a költő szerint a megváltók minden időben a kunyhóból jönnek, s ezután is onnan fognak jönni). Márpedig aki megváltóként a föld üdvéért él, az szent cselekedetet hajt végre.
A fő témához kiegészítésként csatlakozik egy nem kevésbé fontos téma: a költői hivatás felmagasztalása, a küldetéstudat. Hogy irodalmi téren Petőfi milyen szerepet szánt magának, arról A XIX. század költői című vers tanúskodik (megváltói, prófétai szerep ez, melyet azért tölthet be, mert a népből, „kunyhóból” érkezett az irodalomba).
Megváltó-elképzelése a népköltő alakjában összpontosul. Költő-és írótársaiba is azokat a tulajdonságokat látta bele, amelyek inkább őrá magára jellemzőek, mint az adott költőtársra, pl. Arany Jánost is a kunyhókból származó megváltónak, prófétának tekintette.
Hasonló nézeteik, eszmei rokonságuk miatt lelki rokonának tartotta Kazinczy Gábor írót, a széphalmi nyelvújító Kazinczy Ferenc unokaöccsét is.
Főúri barátja csak egy volt: Gróf Teleky Sándor, akihez verset is írt, melyből hatalmas öntudat sugárzik. Kiderül belőle, hogy míg a gróf őseinek hosszú a névsora, Petőfi szinte azt se tudja, a nagyapja ki volt, mégis a gróf az, akinek büszkének kell lennie a költő barátságára, s nem fordítva.
Hasonló öntudattal tűzte ki a nemes célt is önmaga és költőtársai elé. Petőfi szerint az ő feladatuk az, hogy a népet a költészetben is és a politikában is uralkodóvá tegyék. Ők olyan nemes lelkű költők, akik megelégelték, hogy milliók szenvednek és nyomorognak azért, hogy néhány ezer ember henyélhessen. Ezt Arany Jánosnak címzett első prózai levelében is elmondja, amelyet két-három héttel a Palota és kunyhó után írt.
Az utolsó versszakban a jövőbe néz, és kimondja, hogy szövetséget vállal a kunyhók lakóival: ez a szövetség nagyon fontos, létfeltétel a számára. Tulajdonképpen ebben a versben hirdette meg megváltó-próféta feladatát, amelyet később A XIX. század költőiben ars poeticaként megfogalmazott, és amelyet a továbbiakban beteljesíteni igyekezett.
A kunyhó tehát jelkép, és Petőfi nagy melegséggel ábrázolja. Társadalmi értelemben természetesen elfogult és általánosít (egy kalap alá veszi az összes gazdag embert, mintha csak a pénztárcától függene, hogy kinek mi van a szívében), de elfogultsága magasztos és áhítatos, és a jó ügyet szolgálja. Petőfi a népet, a szegény embereket akarta felemelni, költőként erre érzett elhivatottságot.
Szembesíteni akarta kortársait a kor időszerű problémáival, amelyek nemcsak költészeti jellegűek, hanem társadalmiak is voltak. A Palota és kunyhó tehát olyan politikai vers, amely vitatkozik a korral, és érvelésében eszmét szögez szembe eszmével. Részben előtanulmány Az apostolhoz, részben költői program, költői feladatvállalás.
Meghaladja a kor haladó világnézetét, a nemesi liberalizmust, és már a forradalmár Petőfi világnézetét hirdeti. A benne kidolgozott program Petőfi későbbi verseiben is feltűnik, pl. az 1847-es A nép nevében, majd A nép címűben is.
