Radnóti Miklós: Első ecloga, Negyedik ecloga, Hetedik ecloga, Kortárs útlevelére, Erőltetett menet, Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt, Tétova óda, A la recherche, Razglednicák, Töredék

A 3. vers elemzése

(keletkezett: 1944. október 24. Mohács)

Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Formája: négysoros, keresztrímes. Verselése időmértékes, ötös jambusokból áll. Stílusa expresszionista (pl. vér motívuma).

A kifejezőeszközök közül az alliteráció hangszimbolikája (zöngés és zöngétlen „v-f” megfelelés: „véreset vizelnek”-„fölöttünk fú a förtelmes halál”) az iszonyat, a félelem és a rettegés érzetét fejezi ki.

Ez a legművészibb és legmegrendítőbb vers a Razglednicák között. Témája az embertelen iszonyat, amit a háború okoz. Ám a költészet még ezt a borzalmat is képes a szépség szférájába felemelni. A gondolati tartalom ellenére is nyújt esztétikai élményt, főleg az utolsó sor, amely hármas alliterációt tartalmaz és a magas és a mély magánhangzók szavanként következetesen váltakoznak.

Itt már a háború a közvetlen közelben pusztít, a beszélő látja, közvetlenül tapasztalja meg a borzalmakat. Az élet már inkább csak vegetálás. A költő a fizikai elgyötörtség képzetét kapcsolja össze a test biológiai reakcióival. Állat és ember élete egyaránt elviselhetetlen, szerveik felmondják a szolgálatot.

Két egységre bontható fel a vers.

Az 1. egység (1-2. sor) témája ember és állat azonos sorsa. Ez a sors a szenvedés: ember és állat egyaránt agonizál. Iszonyatos képek jelennek meg (az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek véreset vizelnek). Borzalom.

A 2. egység (3-4. sor) az egész világ, az egész század bűnét jeleníti meg. A munkaszolgálatos emberek sem emberek már, csak vad, véres csomók. Már ha a „század” szó a munkaszolgálatos századra vonatkozik, és nem a korra (évszázad, 20. század). Ugyanis lehet a „század” a korra utaló metonimikus kép is, ez esetben a „bűzös, vad csomók” a káoszt, az erőszakot, az erkölcsi mocskot jelképezik.

Itt hangzik el először a halál szó („Fölöttünk fú a förtelmes halál.”).A félelem és a borzalom érzetét alliteráció fokozza. Itt a záró sorban a beszélő T/1. személyt használ, amely jelzi, hogy az eddig személytelenül bemutatott tapasztalások az ő személyes sorsát is jellemzik. Látomása a pusztulást apokaliptikus méretűvé fokozza.

A formafegyelem, a harmónia ebben a versben már megtörik: az első két sor rímtelen, ezért még erőteljesebb, nyomatékosabb lesz a második két sor rímpárja (vad csomókban áll – a förtelmes halál). Az utolsó sor ütemhangsúlyos (3/2/3/2).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6