Munkássága: tehetsége nagyon korán jelentkezett, első novelláját az Utunk c. lap közölte 1948-ban. Pályakezdő novelláiban a mezőségi paraszti világot ábrázolta. A mezőségi parasztok életét családi közelségből, rokoni melegséggel rajzolja meg. Erős drámaisággal vagy csöndes, meleg humorral ábrázol. Ember-és tájleírásai nagyon elevenek.
Művészete a mezőségi paraszti világ epikai és színpadi ábrázolásából indul ki, és egyetemes, létfilozófiai érvényű kérdések megjelenítéséig emelkedik. Figyelemre méltó stílusművész is. Nyelvezete népi ihletésű és egyénien színes.
A falusi szegénység írója. Írói szemléletének középpontjában szűkebb közösségének problémái állnak. A parasztság egykori sorsával és a falu megváltozott életével foglalkozik. A külső események mögött zajló lelki változásokat is megmutatja. Alakjai összetéveszthetetlenül erdélyi, mezőségi emberek. A sorssal viaskodó derűjüket, anekdotáikat az életben való bizodalmuk formálta.
Első novelláit naiv romanticizálás és anekdotizálás jellemzi.
- Hajnali küzdelem (1949) – korai mű, Sütő első hősei a régi világ kötöttségeiből felszabaduló szegény emberek.
- Emberek indulnak (1953) – első novelláskötete
- Az új bocskor (1954)
Már pályakezdőként is páratlanul sikeres volt.
Korai írásai (az 1940-es évek közepétől) általában szorosan kapcsolódnak a történelmi pillanathoz, a napi aktualitáshoz.
Ebben az első időszakban írt művei nem időt állóak. A népboldogító baloldali eszmék bűvkörébe esett, így korai műveiben őszinte szociális hevület érződik, de ideológiai sablonok terhelik őket és sematikusak. Kevés olyat írt, ami mentes a zsdanovi „szocialista realizmus” elvárásaitól vagy az anekdotikus realizmus stílromantikájától.
Később maga Sütő ismerte fel, hogy a történelmi igazság, a valóság rovására emelte törvényerőre az ideológiai tételt. „Nem bocsátom meg magamnak” – írta.
Hamarosan azt tapasztalta, hogy hősei számára elkomorult a történelem. „Háromnegyedes eszűeknek”, „félrejáróknak” látszanak, pedig nem ők hibbantak meg, hanem a történelem beleszólt a sorsukba.
- Félrejáró Salamon (kisregény, 1956) – egy-egy motívumban már előre mutat pályája nagy korszaka felé (összetettebb ábrázolásmód, személyiség és hatalom ütközése).
Az 1950-es évek közepén alig jelentkezett új művel. Nem hallgatott el teljesen, hanem a publicisztika felé fordult. Évekig egyetlen novellát sem írt, helyette a görögség tanulmányozásával mélyítette szemléletét.
A maga körül megtapasztalt valóságból kiindulva új, önálló alkotói világképet formált ki magának. Ezt a változást irodalompolitikai-esztétikai esszéi jelzik. A korszerűséget abban látta, hogy az író képes szűkebb közössége gondjaira egyetemes érvényű választ adni:
Az 1960-as évektől epikája intellektuálisabb lett, beszédmódja líraibb.
Novellái útkeresést, kísérletezést mutatnak. Próbálta a múlt ábrázolásával és szatirikus-humoros hangnemmel, távolságtartással megjeleníteni a jellem torzulásait, de egyik irány sem elégítette ki. Paraszti témájú, anekdotikus szerkesztésű vígjátéki kísérletei, népi játékai (pl. Fecskeszárnyú szemöldök, Pompás Gedeon) irodalmilag nem jelentősek.
Pályáján az áttörést az Anyám könnyű álmot ígér hozta meg:
- Anyám könnyű álmot ígér (regény vagy naplójegyzetfüzér, 1970) – gazdag szociográfiai anyagot tár az olvasó elé, bemutatja a népi látásmódot, közvetlen, személyes, és intellektuális reflexiók tarkítják. A megélt nehéz történelmet egyetemes jelentésűvé emeli, a helytállásról való tanúságtétel által a nehéz sors erőforrássá válik.
Felismeréseit Sütő esszékben, tűnődésekben is megfogalmazta, pl. Nagyenyedi fügevirág, Perzsák.
- Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszéregény, 1977) – az anyanyelv védelmében írt nevelési regény, amely bemutatja, hogy a nagyszülők miképpen adják át szavakban a világot unokájuknak. Azt is megtudjuk, hogy eközben ők maguk milyen gondokkal küzdenek. Az anyanyelv védelme sűrűn megjelenik Sütő esszéiben is, ez az esszéregény összegző mű e témakörben.
A ’70-es években írt történelmi paraboladrámái az emberiség történetének kiélezett időszakait idézik fel, s a személyiség és a hatalom viszonyát elemzik sokrétűen.
Ezek a metaforikus, gondolati művek Sütő András történelem-és erkölcsfilozófiai eszméinek kiteljesedését, alkotói horizontjának kiszélesedését mutatják. Olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyek a 20. század emberét különösen érdekelték, pl. történelmi haladás – reakció, forradalom – reform, hatalom – erkölcs, forradalmi eszme – gyakorlat.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
