Ugyanakkor ebben a magára kényszerített békében csak a gyerekek világát látja harmonikusnak. A felnőttek békétlen, kiábrándító, mocskos világát a gyerekek tiszta, idilli világával állítja szembe, tehát nála is megjelenik a francia szimbolizmusból és Kosztolányi Dezső lírájából (A szegény kisgyermek panaszai) is ismerős gyermek-motívum.
Elsősorban nem az ártatlanságukért, romlatlanságukért szereti a gyerekeket, hanem azért, mert ők még nem tudják, hogy milyen a világ, ezért még nincs bennük az a csalódottság és kiábrándultság, ami a felnőttekben. Ezért tudnak a gyerekek gondtalanok és önfeledten boldogok lenni, ők még kívül esnek az élet „törvényén”. A gyerek az idilli létezés és az értékek teljességének jelképe.
A vers beszélője próbál visszatalálni a gyermekkorhoz mint elveszett paradicsomhoz, amelyből talán valami mégiscsak megőrizhető vagy visszanyerhető, ha az ember képes felülemelkedni a világban és a világról szerzett negatív tapasztalatokon. Ezt a felülemelkedést jelzi a „fütyörészek, / és nevetek” sor.
A gyerekvilághoz való vonzódása számos gyerekvers írására ihlette Szabó Lőrincet. A Különbéke kötet 17 db Lóci-és kis Klára-verset tartalmaz (pl. Lóci óriás lesz, Kis Klára csodálkozik, A szomorú tavaszhoz, A légy). Főleg a fiáról, Lóciról írt sok verset.
A költő a gyermekektől tanult örülni, és a családi életben találta meg a harmóniát és a szépséget. Tulajdonképpen a magánélet idilljébe menekült.
A Különbéke időmértékes verselésű, ötödfeles és kettős jambikus sorokat váltakoztató, dalszerű formában íródott. Ríme keresztrím. A versmondatok két sorba tördelése gyorsabbá, pergőbbé teszi a ritmust. A soráthajlások nyugtalanságot, feszültséget keltenek.
