Weöres Sándor: Háromrészes ének, A teljesség felé, Dalok Na Conxy Panból, Őszi éjjel izzik a galagonya, XX. századi freskó, Négy korál

A cím a vers első sora, időmegjelölő.

Szerkezetileg 16 sorból, 4 mondatból és 4 képből áll. Négy egységre (egyenlő részre) bontható, minden egység négysoros, egy mondatból áll és egy képet tartalmaz. Az első két kép szorosabban kapcsolódik egymáshoz, a harmadik elüt tőlük, a negyedik az első megismétlése.

Az 1. és a 4. egység a keret, amely a két középső egységet fogja közre. A galagonyabokor termése piros, emiatt asszociálhatunk „izzás”-ra. A galagonya „ruhája” maga a galagonya, tehát a rész az egészet jelöli (szinekdoché).

A 2. egység a galagonyabokor megszemélyesítése, amely magányos és szép.

A 3. egység a bokor átalakulása, metamorfózisa fiatal lánnyá.

Verselése időmértékes, jellemző verslábai: daktilus, spondeus, trocheus és egyéb ritka verslábak. Könnyedén lebegő dallam jellemzi, amely felfokozottságával mintegy szembeszáll a szavak jelentésével, a magányosság képi kifejezésével.

Ez a dallam ritkán használt metrumok feltűnő alkalmazásából adódik: 6 proceleuzmatikus (∪ ∪ ∪ ∪), amely négy rövid szótagból álló, felhívó jellegű versláb („galagonya” szó) és 3 amphibrachisz (∪ — ∪), ún. „körösdi” („ruhája” szó) szerepel benne. Az egyébként is erős ritmusú, lendületes daktilus után ez a két ritka versláb egymás mellett különös hatást kelt, és ez a dallam 3-szor ismétlődik meg a versben.

Szintén ritkán használt versláb a 3. strófában megjelenő krétikusz (— ∪ —), az ún. „ugrató” versláb („sírni kezd”). Ennek dallama pont fordítottja a „ruhája” és „magába” szavak dallamának.

A 3. strófában a ritmus egyébként lelassul, s ez a kiegyensúlyozottabb, lassabb tempó némi komolyságot, aggodalmat visz a játékos varázsba.