Itt is szerepel a „rég” időhatározó, egy-egy összetett jelző („rég-hervadt”, „rég-pihenő”) időhatározói előtagjaként. A régen pihenő imakönyv is azt nyomatékosítja, hogy a kapcsolat lényegében már hosszú ideje véget ért, már csak formailag állt fenn, de a tartalma megszűnt.
Fölösleges Lédának a folytatásban reménykednie, ezt a „futkározva rongyig-cipeled / Vett nimbuszod” sor fejezi ki. Még a nimbuszt, a dicsfényt is csak vette az asszony Ady szerint, ami azt jelenti, hogy Léda minden értéke hamis, talmi.
És jobb, ha Léda nem panaszkodik a költő önimádata, kíméletlen önzése miatt, hiszen a sértő leszámolást éppen az váltotta ki Adyból, hogy Léda nem méltó hozzá, és emiatt hiányérzete van, valaki jobbat akar: imája „végre méltó nőjéért rebeg”.
Ez jelzi azt az örök kielégítetlenség-érzést, ami folyamatosan kínozta a költőt. A beteljesüléskor a vágy meghalt benne, így örök nyugtalanság, a teljesség hiányának kínzó érzése hajtja most is. Tovább akar lépni, és új, nagyobb, mélyebb élmények megszerzésére, más kapcsolatok létesítésére vágyik. A „csillag-sors” beteljesítésének igénye hajszolja folyamatosan az újabb és újabb élmények felé.
A Léda-kapcsolat már régen csak teher volt a számára, és a kegyetlenségnek, az igazságtalanságnak ez a foka kellett neki lelkileg ahhoz, hogy végleg leszámoljon vele.
