A Sírni, sírni, sírni egy gondolati-lélektani jellegű, dalszerű költemény, amelyhez Ady a gyászdal és a siratóének műfaját használta fel. Típusa halál-vers, azaz élet-halál-vers.
Témája az a jelenség, mikor az ember valaki más halálát látva ráébred saját halandó mivoltára és megpróbál szembenézni a mulandóság tudatával. A temetési szertartás közben a vers beszélője a saját halálát is megéli, és „remegve, bújva, lesve, lopva” néz a halottra, akit nem is ismer.
A versben egy temetési menetet látunk, de nem tudjuk, hogy kit temetnek és az illető hogyan halt meg. Nem tudjuk azt sem, hogy honnan jön a koporsó, miért kell rá várni, és a helyszínről sem tudunk meg semmit. A beszélő minden olyan mozzanatot elhallgat, amely segítene értelmezni a szöveget. Egy összefüggések nélküli világ tárul elénk, amelyben a miértekre nem kapunk választ.
Ez persze nem jelenti, hogy a vers ne volna értelmezhető, hiszen képi világa teljesen elképzelhető, és ad bizonyos támpontokat a megértéshez, ugyanakkor nagyon nyitott is, így a lehetséges értelmezések száma igen magas.
Wilhelm Droste megállapította, hogy sok magyar lelkesedik ezért a versért, de azok közül, akikkel beszélt, mindenki teljesen másképp értelmezte. Még egymásnak ellentmondó olvasatok is voltak. „Az egyik szerint azt bizonyítja a költemény, hogy a magyar nép hanyatlásra van ítélve, a másik a saját halálának feldolgozhatatlanságával érzi magát szembesítve, a harmadik szerelme halálát siratja a versben, a negyedik a mindenhol jelenlévő és mindenható mulandósággal konfrontálódik, az ötödik az ösztönei romboló hatásával, a hatodik megerősítve érzi magát dacában, a hetedik lelkiismeretét vizsgálja és joggal vádlottnak érzi magát, a nyolcadik…”
A cím egy főnévi igenév, a „sírni” háromszori ismétléséből áll. Elsősorban figyelemfelkeltő, de egyben metonimikusan is utal a vers egyik témájára, a gyászra. Idézi Kölcsey Elfojtódás című költeményének első sorát.
A vers alapmotívumait a halállal és a temetéssel kapcsolatos klasszikus díszlet adja: kereszt, fekete leplek, zsolozsma, orgonaszó, pap, koporsó, tömjénfüst
Hangulata komor, gyászos. Ebben jelentős szerepe van a riasztó képanyagnak: fázó, babonás éj, zörgő árnyak hada, síri harangszó. Ez a sok kísérteties, éjféli kép kizökkenti az embert az általa megszokott, az általa értett világból.
A vers kifejezőeszközei: ismétlés, halmozás, paralelizmus, gemináció, fokozás, izokolon, metonímia, megszemélyesítés, metafora
Ady minden érzékszervünkre hat: látásunkra (fekete leplek, ezüst sátrak), hallásunkra (csengettyűszó, orgonazene, imádságos ének), szaglásunkra (tömjén-és fáklyafüst) is szükségünk van, hogy befogadjuk a verset.
A Sírni, sírni, sírni verselése kevert: a verssorok 9 szótagúak, némelyik háromütemű kilences, mások jambikus, ismét mások trochaikus lejtésűek. Rímelése páros rím (a a).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
