Versszervező erők:
1. ellentét
● közönség-költő
● múlt-jövő
● régi-új
● mindennapi-különleges
2. ismétlés: versszakon belül azonos a szakasz első és negyedik sora, a vers maga pedig a „röpülj hajóm” ismétlődő felszólításra van felfűzve, ezeken kívül az ismétlés számos formáját alkalmazza Ady.
A versszaknyitó sorok megismétlése a negyedik sorokban a türelmetlen vágyat érzékeltetik, amellyel a beszélő birtokba akarja venni az életet és a költészetet. Ezt a türelmetlenséget fejezik ki a halmozások („kínok, titkok, vágyak”) és az alliterációk („vágyak vizén”, „Holnap hőse”) is.
A vers retorikai felépítettsége: 1. megszólítás, felszólítás, 2. a felszólítás kifejtése, 3. pozitív indoklás, 4. negatív indoklás, 5. végkövetkeztetés, a felszólítás megerősítése.
A cím a témára, a költő feladatára utal. Érdekessége, hogy a kívánatos költői magatartás nem célként, felszólítás formájában, hanem jelen idejű tevékenységként, kijelentés formájában jelenik meg.
Szerkezetileg a vers 5 egységből áll.
Az 1. egység (1. strófa) a jelképes vershelyzet megteremtése. A mű megszólítottja a szimbolikus hajó; szemben a kijelentő módú címmel, a biztatás motívumával kezdődik a vers, ezt követi a felszólítás („Röpülj, hajóm…”), ami minden versszakban megismétlődik. Megjelenik a költői én és a közönség ellentéte és a részegség jelentéseleme.
A 2. egység (2. versszak) a felszólítás kifejtése, megerősítése.
A 3. egység (3. versszak) pozitív indoklás, nyilvánvaló tényre való támaszkodás: hiszen „Új horizonok libegnek elébed”.
A 4. egység (4. versszak) negatív indoklás, a feltételezett ellenkező álláspont tagadása: mert „Nem kellenek a megálmodott álmok.” Visszatér az ellentét, az értékszembesítés gesztusa, de még nem egyértelműen a külvilágra, közönségre utalva.
A fenti idézet értelmezhető „másoktól készen kapott eszmények”, de „saját túlhaladott ideálok” értelemben is, e két jelentésváltozat egymásra játszik. Mindenesetre dacos, gőgös tiltakozás, adys hetykeség és dölyf érezhető benne.
Az „Új kínok, titkok, vágyak” halmozás ellentétes hangulatú szavakat ránt egybe (kín-vágy), így ez egyfajta vallomás arról, hogy az új vállalása nemcsak a nagy, szűzi vizek meghódítását jelenti. A bátor, szárnyaló hőst bizony kínok és félelmek is várják.
Az 5. egység (5. versszak) a végkövetkeztetés, ami végső indoknak, leghatásosabb érvnek is tekinthető. Az értékszembesítés legerősebb megnyilvánulása, a lírai én kijelöli azok körét („szürkék”), akik méltatlanok az ő meghallgatására.
Ez nietzschei gesztus, noha Hatvany Lajos megjegyzése szerint: „Nem mintha Nietzschét nagyon olvasta volna, inkább csak hallott róla harangozni.” (Ady a kortársak közt). Tény, hogy Ady Zarathusztra-recenziója csak 1908-ban jelenik meg.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
