Sirály: Csehov első olyan darabja, amely szinte programszerűen nyilatkoztatja ki a szerző drámaszerkesztési elveit.
„Színdarabot írok, nem minden élvezet nélkül, bár sokat vétek a színpad törvényeivel szemben. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem” – írta Csehov egyik levelében.
Való igaz, hogy a szerelem és a művészetről való beszéd átszövi az egész darabot, de a három női főszereplőből végül négy lett.
Műnem: dráma (ún. „drámaiatlan” dráma).
Műfaj: művészdráma (a művész-létet, a művészt tematizálja, több művészfigura is található benne).
Alapgondolat: a mű kiinduló gondolata az a romantikában gyökerező közfelfogás, miszerint a művészek kiválasztott emberek, különleges, nagy személyiségek, akiknek sikerül a tökéletes önmegvalósítás. Míg a hétköznapi embernek bele kell törődnie abba, hogy élete beteljesületlen, szürke és egyhangú, addig a művésznek kizárólagos joga van az alkotó és boldog élethez.
Ezt a romantikus felfogást kérdőjelezi meg, ironizálja Csehov. A Sirály művészfigurái (két színésznő és két író) egy-egy hétköznapi szereplővel párba állítva jelennek meg. Van két fiatal, kezdő művész (Nyina, Trepljov) és két rutinos, profi művész (Arkagyina, Trigorin). Ezek megfeleltethetők egy-egy hétköznapi karakterrel (Trigorin-Szorin, Arkagyina-Polina Andrejevna, Trepljov-Mása, Nyina-Dorn).
Típus: középpontos dráma, de a kétszintes dráma elemeire is felfigyelhetünk. Ez a drámaműfajok keveredését mutatja, ami a modernség egyik jellemzője.
Korstílus: a naturalista, impresszionista, szimbolista irányzatok szerves egységben érvényesülnek.
Téma: az emberi élet kilátástalansága, a remények és életcélok széthullása, az emberi kapcsolatok kuszasága, üressége, hiábavalósága.
Hangulat: Csehov a boldogtalanság sajátos légkörét teremti meg. A Sirály minden szereplője boldogtalan.
Az általános boldogtalanság forrása:
- viszonzatlan szerelem (mindenki másba szerelmes) – Csehov a szerelmi láncolat miatt nevezhette a művet komédiának
- a szereplők önmagukkal meghasonlott emberek, akik kénytelenek azzal szembesülni, hogy az életük kisiklott.
Nincs boldogság a műben, vagy ami van, az csak színlelt.
Cím: a darab fő motívumát, jelképét nevezi meg, amely átvitt értelemben az egyik szereplőt jelenti (Nyina). Az eredeti orosz cím: Csajka.
Helyszín: Szorin vidéki birtoka, udvarháza (kúriája) és a tó környéke. Elszigetelt helyszín, a legközelebbi nemesi udvarház mérföldekre van. A közegre nagyon jellemzőek Arkagyina mondatai: „kedves falusi unalom”, „meleg van, csend, senki sem csinál semmit, mindenki csak filozofál…”.
Idő: a 19. század vége, 1870-es évek. Csak egy konkrét dátum szerepel a szövegben: 1873, bár ez a mű idejéhez képest valamikor a múltban van. „1873-ban Poltavában a vásár napján elragadóan játszott” (1. felvonás).
Időtartam: az első 3 felvonás időtartama valamivel több, mint egy hét. A 3. és a 4. felvonás között 2 év telik el.
Cselekmény: nincs a hagyományos értelemben vett cselekmény. Kevés az esemény, és ami történik, az sem a színpadon történik, hanem a színfalak mögött. A szereplők elhibázott életére, boldogtalanságára társalgásaikból, filozofálgatásaikból derül fény. Mivel érzelmileg reagálnak mindenre és nem cselekedetekkel, érzelmi átfűtöttség jellemző.
A konfliktus, amely köré a dráma épül, nem értékeket ütköztet, a szereplőknek nincsenek egymás ellen feszülő, az életüknél is fontosabb céljaik, így aztán hiányoznak a látványos drámai összecsapások.
A cselekmény folyamatossága megszakad a 3. és a 4. felvonás között (2 év telik el), ezért a drámavilág a töredezettség érzetét kelti.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
tetszik