Ugyanakkor a költő lírájának éppen abban rejlik a szépsége, hogy nem lehet képeit, jelentését pontosan és egyértelműen megadni: van benne valami transzparencia, ami nem igényli, de nem is tűri el minden mozzanat kielemzését.
Arany kísérletet tett a sokjelentésű jelkép megteremtésére. A madárszimbólum is többértelmű: a csonka gólya, akit megfosztottak szabadságától, a rabság jelképe (a madarak általában a szárnyalást, a szabadságot jelképezik, de ez a gólya nem tud repülni).
Emellett a beletörődést, lemondást is jelképezi. Szeretne ő is elmenni, szárnyra kelni, de nem tud, nincs lehetősége vágyát megvalósítani. Kiszolgáltatottságát a költő belülről ábrázolja, lelkiállapotként.
Keresztury Dezső szerint Arany hasonló utakon járt és rokon eredményekre jutott, mint a korabeli és a későbbi nagy szimbolisták, anélkül, hogy tudott volna róluk. Ebben az értelemben előfutára volt a modern költészetnek, de ráérezhetett a népköltészet szimbolizmusára is, amely éppen azért alakult olyan tág értelművé, hogy mindenki a maga érzésének, gondolatának kifejezésére találhasson benne.
A vers műfaja nehezen meghatározható, de a romantikában különben is elmosódnak a műfaji határok. Önéletrajzában a költő A rab gólyát a balladának „népi, eredeti formáját” utánozni próbáló versei közé sorolja. Tehát balladának tekintette, s ez arra utal, hogy nem a történetet tartotta a műfaj jellemzőjének, hiszen a versnek nincs cselekménye. Később is írt balladákat voltaképpeni cselekmény nélkül.
Arany A rab gólya mellett a Rákócziné, a Szőke Panni és a Varró lányok című költeményeit sorolta népies balladái közé.
