A város peremén 1933 tavaszán íródott. József Attila költészetében egy ideig központi helyet kapott az a világtörténelmi harc, amit a marxizmus tanítása szerint a kapitalizmus és a szocializmus fog megvívni egymással. A marxizmus a 20. század fő vonásának a burzsoázia és a munkásosztály harcát tartotta.
József Attila politikai versei közül nem azok a maradandóak, amelyek közvetlenül agitatívak, hanem azok a későbbi művek, amelyekben áttételesebb formában, nagyobb művészi erővel tudta megfogalmazni a meggyőződését. Közülük is kiemelkedik A város peremén, amely az agitatív versek folytatásának is tekinthető.
A mű a dolgozó nép múltját, jelenét és jövőjét vizsgálja a jelen felől nézve. A költő megcáfolhatatlan igazságnak tekintette a munkásosztály győzelmét, a versben logikailag és érzelmileg is a győzelem mellett érvel.
Tulajdonképpen a verssel a munkásosztály materialista „eredetmondáját” alkotta meg, hiszen olyan kérdésekre keresi a választ, mint: honnan jöttünk? mik vagyunk? mivé leszünk?
A város peremén
A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt –
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.
Moshatja vér is – ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.
Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.
Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.
Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.
Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
Ki inti le – talán a földesúr? –
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott…
Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!
Föl, föl!… E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent…
A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
A költő – ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.
A vers műfaja politikai óda, témája a munkásosztály történelmi küldetése. József Attila a munkásosztály történelemalakító hivatását abból a szempontból vizsgálja, hogy mivé fejlődött eddig az emberiség a történelem során, és hogy a jövőben milyen fejlődési lehetőségei vannak még.
A cím egy helymegjelölés, amely a vers indításakor is felbukkan („A város peremén, ahol élek”). Tipikus helyszín a város pereme, azaz a külváros József Attila számára, ő is ott élt. Azonkívül a város peremén élt és dolgozott a munkásosztály, amellyel sorsközösséget vállalt. A vers első, eredeti címe egyébként Óda volt.
A város peremén mint cím egyben jelkép is, melynek jelentését csak a vers és a költő teljes életművének ismeretében lehet megérteni.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
