Ezután átlépünk a jelenbe, amely eredménye a múltnak és előzménye a jövőnek. A jelen a gépeket állította a középpontba, márpedig az ember által létrehozott gép az alkotója ellen fordult, az ember fölé kerekedett („Csak nézzétek, a drága jószág / hogy elvadult, a gép!”, „És látjuk már, hogy nemsoká / mind térdre omlotok / s imádkoztok hozzá, ki pusztán / a tulajdonotok.”)
A gépet csak a munkások képesek újra az ember szolgálatába állítani. A munkásosztály ugyanis együtt nevelkedett fel a géppel, a gép kezes állatként viselkedik a munkások kezében („Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk / nevelkedett a gép / Kezes állat. No, szóljatok rá! / Mi tudjuk a nevét.”)
A gépekkel együtt élő munkásnép az új erő. Az új generáció a gépekkel rokon. A sok felkiáltó és kérdő mondat jelzi, hogy a vers a tetőpont felé közeledik.
A forradalom nagyarányú látomása következik. „Föl, föl!… E fölosztott föld körül / sír, szédül és dülöng”… Föl, föl… ezeket a szavakat József Attila sokszor ismétli. Ezek a szavak az Internacionálé indulójának kezdő sorának nyitó szavai („Föl, föl, ti rabjai a földnek”), ugyanakkor metaforikusan azt jelenti, emeld föl a szíved, magasztosuljál („Emeljétek föl szivünket!”).
Ez a legszebb himnusz, az üzemek fölé emelt, kormos, nagy szív képével a vers himnikus magasságokba emelkedik.
A forradalom győzelmével új rend jön létre, de nemcsak társadalmi értelemben, hanem egy belső átalakulás is végbemegy, az ember megérti a külső világot és tudatosítja belső természetét is. Így kiteljesedik az élete.
A beszélő nyilvánvalóan nem tud belenyugodni az emberi boldogtalanságba. Fontosnak tartja, hogy az ösztönöknek is meglegyen a harmóniájuk, ezért az „ösztönök” és a „termelési erők” egymás mellé rendelve állnak előttünk:
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent…
József Attila ezzel azt is kihangsúlyozza, hogy a munkásosztály által vívandó forradalom nemcsak társadalmi jellegű lesz, hanem az egyén, a személyiség forradalma is. A személyiség állapota ugyanis nemcsak a kinti világtól függ, hanem saját belső élete, önmozgása is van.
Az emberi személyiség tudatos és tudattalan (ösztönös) rétegek egységéből tevődik össze, ezeknek a rétegeknek, ill. az egyénnek a világgal való kapcsolatára utal a „véges végtelen” fogalma.
Kulcsfogalmak József Attilánál a rend és a törvény.
- A törvény nem jogi fogalom nála, hanem egy tágabb jelentésű, átfogó értelmű szó. Ez a kifejezés József Attila költészetében a természeti és a társadalmi lét legáltalánosabb, objektív szabályait és igazságait foglalja magában.
A vers tanúsága szerint a törvényt legmagasabb szinten a dialektikus és a történelmi materializmus fogalmazza meg. A szabályok érvényesülését semmi nem akadályozhatja meg véglegesen, legfeljebb hátráltatni lehet. Azaz bármi történik, a munkásosztály győzni fog.
- A rend kétarcú fogalom. Egyrészt jelenti a tudatos életet, a jövőbeli harmonikus világot, amit a forradalom után a győztes munkások létrehoznak, másrészt jelenti a kapitalizmus sivár, kegyetlen világát is.
Jelenleg a kapitalizmus időszakában kénytelen élni a munkásosztály, ezért a kinti világ könyörtelenségével, ridegségével szemben meg kell teremtenie egy benti világot, amely a tudat szabad birodalma, egy „gyönyörű” rend, a konkrét külső valóság tagadása.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
