A vershelyzet a lírai ént körülvevő világot (a külvárost) mutatja be, a költő megjelöli a helyet (város pereme) és az időt (alkonyat). Tehát adott egy konkrét kép, amelyet általános szintre emel egy hasonlattal („Lelkünkre így ül ez a kor”).
A város peremén keretes szerkezetű költemény, kerete az 1. versszak és a 15-16. strófa. A keret a költő monológja.
A közbezárt 2-14. strófában viszont a lírai én a munkásosztály személytelen tagjaként, T/1. személyben fejti ki történelemszemléletét. A többes szám jelzi azonosulását osztályával, és agitatív jelleget is kölcsönöz a műnek.
Fontos motívumok: anyag, gép, szív, elme, ember, rend, törvény
A vers modalitására a kijelentő, felkiáltó, felszólító és kérdő mondat is jellemző („Ki inti le – talán a földesúr?”, költői kérdés).
Fontos jellemzője a műnek a leíró jelleg, azon belül is a kijelentő mondatok dominálnak, de a vers második felében találunk felszólító, felkiáltó, kérdő mondatokat is, a vége felé. Ezek T/2. személyűek, mintha bevonná a költő az olvasót. Ezáltal bizalmassá teszi a hangvételt, s egyúttal az üzenet az olvasónak is szól.
A város peremén szerkezetileg 5 egységre bontható. A költő mindig összefoglaló, ténymegállapító sorokkal nyit új részt.
Az 1. egység (1. versszak) a keret, a költő monológja, melyben általánosságban mutatja be a külvárost.
A 2. egység (2-7. versszak) egy önelemző rész, melyben József Attila a munkásosztály kialakulásának történelmi-társadalmi folyamatát mutatja be.
A költő az anyag gyermekeiként jellemzi a munkásokat. Az anyag, a gép (amely feldolgozza az anyagot) és a munkás (a munka) egymáshoz való viszonyát vizsgálja. A tőkés társadalom (kapitalizmus) anyagelvű és csak a maga hasznát keresi, így szerepe ellentétes az anyag, a gép és a munkás társadalmi feladataival (szocializmus).
A 3. egység (8-10. versszak) a gépet az ipari társadalom jelképeként mutatja fel. A gép osztályok fölött álló hatalomként jelenik meg: a burzsoáziát a pusztulásba kergeti, a munkásosztályt viszont szolgálni fogja. A munkás kezében a gép „kezes állat”, mivel a munkás ismeri és alkalmazni is tudja az anyagi világ törvényszerűségeit.
A 4. egység (11-14. versszak) egy látomás a jövőről, a forradalomról. József Attila szerint a történelem már megérlelte a munkásság győzelmének feltételeit. Többször ismétlődik a „föl, föl” kifejezés, ez utalás a nemzetközi munkásmozgalom mozgalmi dalának, az ún. Internacionálénak első sorára („Föl, föl, ti rabjai a földnek”), de rájátszik a katolikus liturgia „Fel a szívekkel” (sursum corda) felszólítására is.
Ennek az egységnek legfontosabb motívuma a szív, amely a fölemelés mozdulatával együtt szimbolikus értelmű: a forradalom első szakaszát, a himnikus jövőt jelképezi.
A másik fontos motívum az elme, vagyis az ész. A szív és az elme József Attilánál az öntudatlan és a tudatos életet jelképezik, akár az egyén, akár a társadalom vonatkozásában. A kapitalizmus időszaka a munkásosztály „öntudatlan” létének kora: a munkásosztály ebben az időszakban alakult ki és készült fel történelmi feladatára.
A forradalom első szakasza az anyag és a szív forradalma, célja egy új rend létrehozása, amely az elme birodalma lesz. Ekkor kezdődik majd a munkásosztály tudatos élete és az igazán emberszabású, emberséges történelem, amely a forradalom második szakaszát, az elme és az ember forradalmát valósítja majd meg.
Az 5. egység (15-16. strófa) a keret záró része, a vers zárlata, amely megváltoztatva ismétli meg a nyitó versszakot. József Attila visszaránt minket a sivár valóságba: eddig a történelmet és a vágyott jövőt ábrázolta és látomásában közelinek láttatta a forradalmat, most megmutatja, hogy a város peremén még mindig rakódik le a korom és csak „sivít e dal”.
A sivár jelen és a vágyott jövő ellentétét azonban feloldja maga a forradalmi látomás és az a biztos tudat, hogy a munkásosztály végül győzni fog.
Újra megjelenik a költő mint külön személyiség, akinek ajkán „csörömpöl a szó”, de megvan az a képessége is, hogy a jövőbe lásson, hogy tudatosan alakítsa az eseményeket a leírt látomás megvalósulása felé. Ő „az adott világ varázsainak mérnöke”.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
