Arany János,: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme, A rab gólya, Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Ősszel, Kertben, Családi kör, Visszatekintés, A lejtőn, Az örök zsidó, Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Zách Klára, Tetemre hívás, Híd-avatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Epilógus, Naturam furca expellas, Mindvégig, Buda halála, Az elveszett alkotmány

Fordításai:

  • verses formájú művek: Shakespeare: A szentivánéji álom, Hamlet dán királyfi, János király; Arisztophanész: A lovagok, A felhők, A darázsok, A béke, Az acharnaebeliek, A madarak, A békák, Lysistrate, A nők ünnepe, A nőuralom, Plutos
  • prózai művek: Gogol: A köpönyeg, Sollohub: Előkelő világ (elbeszélés) – mindkettőt az orosz eredetinek egy német fordításából fordította

Zenei alkotásai:

Arany foglalkozott zenével is, szerzett néhány igazi magyaros dallamot, melyek közül nem egy sokáig élt a nép ajkán.

  • Arany János dalai Petőfi, Amadé és saját költeményeire. Ezekre és önálló zongorára feldolgozta Bartalus István, Bp. 1884. – Megzenésített költemények: Petőfi Sándor: A toronyban delet harangoznak, A tintás üveg, Csokonai Vitéz Mihály: Éji dal, Amadé László: Toborzó, Arany János: Zách Klára, A tudós macskája, A hegedű száraz fája, Igyunk, Kondorosi csárda mellett
  • Bartalus István: Arany János dallamai (Fővárosi Lapok, 1883. évf.)
  • Hodossy Béla: Arany János dalai (Sárospataki Hírlap, 1917. évf.)
  • Lakatos Vince: Arany János mint zeneszerző (Ir. 1919. évf.)

Az Arany-életmű értékelése

Saját korában elsősorban epikáját, elbeszélő költeményeit tartották nagyra, a XX. század azonban felfedezte költőként is.

A XX. század Arany életművét korszerű elégikus lírára és kevésbé korszerű verses epikára tagolta. Líráját azért érzékelték korszerűnek, mert a modern ember egyensúlyhiányos léttapasztalatát közvetíti.

Ma az életmű arányos, a korábbi hangsúlyeltolódásokat kiegyenlítő megközelítésére törekszünk. Így a líra mellett Arany epikáját is az életmű jelentős részének tekintjük. Epikájában is felmerül az újkori ember majdnem minden fontos problémája, kérdése.

Epikájában is és lírájában is a modern válságtapasztalattal megküzdő művészi-emberi magatartás nyilvánul meg. Egy olyan magatartás, amelyben egyaránt jelen van az eszmény és a valóság összeegyeztethetetlenségének tudata, valamint a személyiség és a külvilág összefogására, egységesítésére való törekvés.