A vers a lét alapkérdéseivel foglalkozik, fő kérdése: „miért élünk?” Ez egy lételméleti indíttatású bölcseleti kérdés.
Hallatlan nagy ívű vers, szinte már fuldoklik, rajong a költő, egyre emelkedettebb a hangulata, egyre több csodálattal tölti el a világ sokszínűsége, de a világ legkisebb teremtménye is egy csoda. S miért ismétlődik mindig? A kérdés nyitva van hagyva. Babits tehát a létezés okaira kérdez rá, ám a vers befejezése azt sugallja, hogy a kérdésekre nincs válasz.
A vers gazdag a költői eszközökben, érzékletes képekben. Valósággal torlódnak, rajzanak a képek, ami egyetlen sodrás érzetét kelti (különösen sok a természeti kép). És hihetetlenül zenei a vers. Nagyon eleven, lüktető ritmikája van, és számos érzékszervünkre hat (olyan érzéki képekkel, mint pl. selymek, bársonyok, bíborok). Valósággal elringat, elvarázsol a rengeteg költői kép.
Babits fontosnak tartotta a ritmikát és az érzéseket. Engedi, hogy a zeneiség magával ragadja, s élvezettel, tobzódva írja le a környezetet: hol felgyorsul, hol átadja magát egy gyönyörű képnek.
Kifejezőeszközök: metafora, szinesztézia, megszemélyesítés, költői kérdések, ismétlés, alliteráció, különleges költői jelzők, modalitások bőséges használata (sok kérdés, felkiáltás, kijelentés), késleltetés (feszültségkeltő hatás érdekében)
A cím egy minőségjelzős névszó. A napszak (este) megjelölése utal a költőt foglalkoztató kérdésekre.
A versbeszéd monológszerű. Bár néhol vannak második személyű megszólítások (melyek felfoghatók önmegszólításnak is), ezek nem törik meg a monológszerűséget, mivel nem osztják meg a beszélői szólamot. (Monológ esetén a beszélői szólam egységes, ami azt jelenti, hogy nem alakul ki belső vita.)
Az Esti kérdés gondosan megmunkált vers. Felépítése rendkívül alapos, tudatos szerkesztésről árulkodik. Egyetlen hosszú mondatból áll, egyetlen lélegzettel elmondott hatalmas versmondatból. Ennek, ahogy halad előre, egyre színesedik a mondanivalója. A beszélő egyik gondolata a másikat szüli.
Formailag nem oszlik versszakokra, egyetlen 53 soros tömbből áll, de van egy belső tagolódása. Az egész szöveg nem más, mint egyetlen többszörösen összetett mondat, s ezt a mondatot három határozószó, a „Midőn”, az „olyankor” és az „ott” három jól elkülöníthető részre tagolja.
A „Midőn”-re ráfelel az „olyankor”, mintha egy összetétel kötőszavai lennének, tehát egy „midőn… olyankor” szerkezetet alkot a szöveg.
Az Esti kérdés tehát 3 szerkezeti egységre bontható.
Az 1. egység (1-12. sor) a jelent mutatja be: tavaszi-nyári este képei tűnnek fel (kissé impresszionista). Az idő és a tér pontosan nem határozható meg.
A leírás leheletfinom, az egész benyomás jellegű, amely csodálkozást vált ki a szemlélőből. Babits megszemélyesíti az estet, amely egy kitágult kép, majdnem allegorikus. Ezt a metaforát aztán kibontja, továbbfejleszti, így jön létre a bensőséges, idilli hangulat. Az igék a nyugalomra készülődést érzékeltetik („eltakarja”, „pihennek”).
A bársonytakaróval azonosított est úgy takarja be a földet, olyan lassan, lágyan és könnyedén, ahogy egy dajka takargatna be egy kisgyermeket. Nem tesz kárt semmiben, megőrzi a föld minden szépségét, üde báját: a fűszálak épek maradnak, a virágok szirma nem ráncosodik meg, a hímes lepke szárnyán sem sérül a szivárványos zománc.
Az est leírása másodlagos jelentésben a merengő, tűnődő, meditáló lírai én lelkiállapotát közvetíti.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Tudta Babits Mihály, miről is szól ez a több mint 50 soros egymondatos verse? Egy kortárs költő írta a versről, hogy fogalma sem volt miről írt! Akkoriban keletkezett Gamov „Nagy Bumm”, elmélete, talán ez hatott rá?!!