Az Esti kérdés című vershez Szegeden kezdett hozzá Babits 1908-ban, de csak 12 sort írt meg belőle. Később, fogarasi korszakában fejezte be 1909 őszén. Második kötetében, a Herceg, hátha megjön a tél is! című kötetben jelent meg 1911-ben.
Babits első két kötete a formaművészet csodája és a költői mesterség játéka: az elégiától a szonettig, az alkaioszi strófától a szapphói strófáig hihetetlen gazdagságot vonultat fel, de egyivású: célja csupán annyi, hogy tökéletes legyen a vers. Az Esti kérdés azonban több az egyszerű formai bravúrnál, tartalmilag, gondolatilag többet ad.
Babits Mihály nemcsak a korszak egyik legnagyobb magyar költője, hanem legsokoldalúbb magyar gondolkodója is volt, akit lehetetlen beskatulyázni, egy adott filozófiai iskolához vagy eszmerendszerhez kapcsolni. Egy időben több, egymástól különböző, akár egymással ellentétes bölcseleti áramlathoz is kötődött.
Nagy hatással volt rá pl. Bergsonnak az időről alkotott elmélete. Bergson felfogása szerint az idő relatív, viszonylagos: eltér az órával mérhető idő (objektív idő) és az egyénileg megélt idő (szubjektív idő). Az időérzékelésünk teljesen szubjektív.
Néha egy óra vagy nap hosszabbnak tűnik egy évnél is, különösen, amikor sok minden történik rövid idő alatt, máskor meg napok múlnak el anélkül, hogy éreznénk a múlásukat.
A múlt nem tűnik el nyomtalanul, nem semmisül meg. Minden, amit átéltünk, velünk marad és a jelenben is hatással van ránk. Az emlékezet révén benne van az egész múlt a jelenben, és a hangulata sem vész el. Minduntalan betolakodik a jelenbe, s gazdagítja a jelen élményeit.
Babits Esti kérdés című versében Bergson hatása fedezhető fel. Kevés olyan költemény van a magyar filozófiai lírában, amely ennél a versnél is nyugtalanítóbb lenne.
Esti kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
Az Esti kérdés műfaja filozófiai költemény, hangvétele elégikus, hangulata az elején bensőséges, idilli, a vége felé nyugtalanító.
Stílusa impresszionista, de a szimbolizmus és a szecesszió néhány jegye is megtalálható benne:
- impresszionista jegy, hogy mintegy impressziókat, benyomásokat sorol egymás mellett.
- szecessziós az ábrázolt természeti világ több motívuma („fűszál”, „a virágok szirma”, „hímes lepke”, „szivárványos zománc”) és ezeknek a szerkezeteknek a füzérszerűsége
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Tudta Babits Mihály, miről is szól ez a több mint 50 soros egymondatos verse? Egy kortárs költő írta a versről, hogy fogalma sem volt miről írt! Akkoriban keletkezett Gamov „Nagy Bumm”, elmélete, talán ez hatott rá?!!