Babits Mihály: A lírikus epilógja, Cigány a siralomházban, In Horatium, Messze... messze..., Fekete ország, Hegeso sírja, Esti kérdés, Az őszi tücsökhöz, Húsvét előtt, Fortissimo, A gazda bekeríti házát, Mint különös hírmondó, Csak posta voltál, Ősz és tavasz között, Petőfi koszorúi, Vers a csirkeház mellől, Balázsolás, Jónás könyve, Jónás imája

A Messze… messze… 1906-1907-ben íródott. Babits első verseskötetének (Levelek Iris koszorújából) negyedik darabja, 1909-ben adták ki. Ihletője egy csalódás: a költő párizsi ösztöndíj kérését a minisztérium elutasította.

A fiatal Babits lírájának központi témája volt a színes, ellentéteiben teljes, érdekes világ, ezért sok tájrajzot, tarka zsánerképet, csendéletet, nagyvárosi fantáziaképet alkotott. Ügyelt a verstechnikai és stiláris bravúrra, s új témákra éhesen a szállodáktól az uszodákig mindenféle helynek szentelt verset, sőt, megverselte a korabeli némafilm, a „mozgófénykép” élményét is.

A világ tarkaságát érzékeltető Messze… messze… című versben a távoli országokba való elvágyódás élményét fejezi ki. Nyolc országról közöl amolyan „pillanatfelvételt”, amely tökéletesen visszaadja az adott hely sajátos atmoszféráját. A vers tulajdonképpen egymás mellé rendezett látványok füzére. Az egyszerűség, a világosság, a könnyen érthetőség benyomását kelti.

 

Messze… messze…

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

 

A Messze… messze… témája távoli országokba való elvágyódás. Műfajilag tágabb értelemben életképek sorozata, amelyeken képeslapszerűen villan fel az adott ország nemzeti karaktere és tájjellege. Babits lényegében vázlatszerű állóképeket alkot meg, a nyolc országnak csak néhány jellemzőjét emeli ki.

A cím egy helyhatározószó ismétlése a gondolat továbbvitelére utaló három ponttal. Utal a tartalomra.

A Messze… messze… két szerkezeti egységre osztható fel.

Az 1. egység (1-8. versszak) nyolc ország diaképszerű bemutatása. A beszélő leginkább hangulatokat, jellegzetes látnivalókat, pillanatnyi benyomásokat idéz fel pár szavas, tömör leírással.

A 2. egység (9. versszak) a vers igencsak meglepő zárlata. Itt derül ki ugyanis, hogy nem személyes élményből származnak ezek a hiteles útirajzok, csupán olvasmányélményből. Fájdalmas a befejezés: a költő számára az utazás elérhetetlen.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2